Felszólalás a ciklus fontos feladatairól a Renew Europe frakció október 15-i frankfurti találkozóján
Kedves barátok, kedves kollégák!
Szeretném elmondani önöknek, mennyire meg voltam lepve, pozitívan, természetesen, azon, hogy milyen mély az egyetértés a frakcióban bizonyos ügyekben. Nem számítottam erre. Két okból sem. Az első, hogy a Renew frakció egy része Adam Smith, másik része John Maynard Keynes követője. Ami nem egészen ugyanaz. A frakcióban vannak olyanok, akik régi nagyhatalmakból érkeztek, és az országuk nosztalgiával tekint a nemzetközi színtéren betöltött egykori fontos szerepükre, és olyanok is, akik különböző okoknál fogva inkább semlegességre törekednek és az Atlanti-óceánon túli nagy szövetséges védelmét szeretnék élvezni.
Mégis, megtaláltuk az összhangot olyan ügyekben, amelyek régen összeütközésekhez vezettek: az európai katonai védelem létrehozásában, vagy az Európai Unió nemzetközi politikai szereplőként való megerősítésében. Teljes újdonság, hogy egyhangúlag, vagy legalábbis viszonylag egyhangúlag egyetértünk. Vagy legalábbis egyetértés van ilyen ügyekben.
Ami még meglepőbb: abban is hasonlóan gondolkodunk, hogy bizonyos területeken közös beruházásokra van szükség, és talán abban is, habár tudom, hogy ez egy szitokszónak számít: hogy közös ipari politika kellene. Honnan jön ez a hirtelen összhang?
Azt hiszem, mindannyian tudjuk a választ, de azért ki kell mondani. Az első okot Donald Trumpnak hívják. Attól fogva, hogy nem lesz amerikai védőernyő Európa fölött, vagy legalábbis megkérdőjeleződik a védőernyő – merthogy most ez történik, alapjaiban kérdőjeleződik meg – szükségünk lesz európai katonai védelemre. Az európai katonai védelemhez pedig európai külpolitika kell. Ha van európai külpolitikánk, akkor pedig magától értetődően szereplők leszünk a nemzetközi színtéren.
A második ok pedig: hogyha ilyen nagy veszély leselkedik a bolygónk és a fajunk túlélésére, vissza kell térnünk az önkéntes közérdekű cselekvés politikájához. Nem azt mondtam, hogy az állami politikai voluntarizmushoz térjünk vissza, mert udvarias fiú vagyok, és tudom, hogy az „állam” egy szitokszó. Azt mondtam: „közérdekű cselekvés”, „önkéntes közérdekű cselekvés”, ami elfogadott dolognak számít a frakciónkban. Hogy a szükségre hivatkozva határozott és gyors intézkedéseket tegyünk a környezet pusztulása és a klímaváltozás ellen.
Tehát végülis köszönjük Donald Trump úr, köszönjük klímaváltozás: nekik hála nemcsak a mi nézeteink kerülnek közelebb egymáshoz, ami annyira nem lényeges, hanem az egész Európai Unió a sarkára áll, ami sokkal fontosabb.
Köszönöm.
