Az Európai Parlament Renaissance küldöttségének közös véleménycikke, megjelent 2020. március 4-én a Journal du Dimanche-ban (JDD)
Március 10-én jött a hír: Kína engedélyezni fogja, hogy ezer lélegeztetőgépet és több tízezer védőruhát, védőmaszkot exportáljanak az olasz szomszédainknak. Nem csoda, hogy sokan úgy érzik: Európa nem tesz eleget és nem cselekszik elég gyorsan a mostani helyzetben, habár az Európai Bizottság jelentős sürgősségi segélyeket szabadított fel az uniós költségvetésből.
Ugyanezen a napon a köztársasági elnök elérte, hogy soron kívüli Európai Tanács-ülést tartsanak a COVID-19 válságról. Az ülés végén az állam- és kormányfők a kezükbe vették az irányítást, és megegyeztek a módszerről, amellyel jobban össze tudják hangolni az elszigetelési stratégiákat, felgyorsíthatják a védőoltás kutatását, felszabadíthatnak európai pénzalapokat a legsúlyosabban érintett országoknak, költségvetési rugalmasságot írhatnak elő, és megteremthetik a lehetőséget az egészségügyi felszerelések csoportos megvásárlására.
Szögezzük le: nem a Schengen-térség táplálta a járványt, de az európai együttműködés lesz az, amelyik elhozza a védőoltást. Nem a közös piac fékezi a gazdaságot, viszont a gazdaság újraindításáért felelős európai front lesz az, amelyik megmenti a munkahelyeket és újakat is teremt. Gyakran mondják, hogy Európa a válságokon keresztül fejlődik. Ez igaz. A mostani válság kezelése élet és halál kérdése. Érthető tehát, hogy az állampolgárok azt követelik, hogy az unió tegyen többet, legyen erősebb, és menjen messzebb, hogy visszavehessük a saját a sorsunk irányítását.
Ami az azonnali cselekvést illeti, az Európai Tanács válasza megfelelő volt, de még gyorsabban kell fölállítanunk azokat a kereteket, amelyben a szolidaritás a gyakorlatban is működésbe lép. Az olasz barátaink kell, hogy legyenek az elsők, akik részesülnek bármilyen szolidáris intézkedésből. Olivier Véran egészségügyi miniszter már nekilátott, hogy elkészítse a felszerelések leltárját, hogy meg lehessen osztani a feladatokat az európai partnerekkel. A mi küldöttségünk többek között megkérte az Európai Bizottságot, hogy azonnal mozgósítsa az európai költségvetés tartalékait. Ez több, mint 4 milliárd euró a válság által sújtott vállalkozások számára és az egészségügyi ellátórendszer megerősítésére. Ezek tehát a rövidtávú intézkedések.
Tudjuk azonban, hogy az igazi csatát a járvánnyal középtávon kell megvívni.
A koronavírus-válság emberi, gazdasági, szociális, és még a demokráciát is érintő következményei felfedik az egyetlen járható és lehetséges utat egy olyan Európa felé, amelyik kézben tartja a saját sorsát. Mi, a Renaissance küldöttség képviselői felszólítjuk az összes európai intézményt és az összes Európa-párti politikai erőt, hogy támogassanak egy eddig soha nem látott akciótervet a koronavírus ellen. Ennek a mindenre kiterjedő akciótervnek kell válaszolnia a sürgős helyzetre, és főleg: létre kell hoznia az európai szuverenitás eszközeit. A következő hónapokban csak egy szuverén Európa lesz képes legyőzni ezt a válságot, és még inkább azokat a válságokat, amelyek a jövőben érnek minket.
Egy szuverén Európa az egészségvédelemben feltétlenül képes kell, hogy legyen rá, hogy biztosítsa a legszükségesebb nyersanyagok, köztük a gyógyszerhatóanyagok előállítását és ellátását. Ha új szabályozást kell alkotnunk, ne hőköljünk vissza ettől az ésszerű önfenntartástól.
Egy gazdaságilag szuverén Európa kulcsa mindenekelőtt a politikai akarat. Nem akarunk új uniós szerződést, sem egy „Juncker B-tervet”. Azt akarjuk, hogy Európa legyen a motorja a növekedés újraindulásának azzal, hogy beruház a stratégiai szektorokba, amelyek munkahelyeket teremtenek (megújuló energia, 5G hálózat vagy a mesterséges intelligencia); azzal, hogy megerősíti a gazdaságunk állóképességét; és azzal, hogy megfelelő képzést kínál az európaiaknak. Európa ipari autonómiája garantálja azt az átállást, amelyet a Zöld Megállapodás ír elő a 2050-re elérendő a klímasemlegességhez. Nem ugrálhatunk egyik válságról a másikra.
Egy európai gazdaságbeindítási terv fel kell, hogy gyorsítsa a környezeti átalakulást és a zöld munkahelyek létrehozását Európa-szerte. Sőt, az egészségügyi válságok kezeléséhez szükségszerű, hogy vezető szerepünk legyen a leggyorsabban fejlődő szektorokban. Viszont az európai ambíciónk csak egy bátor költségvetéssel együtt működhet. Az előző soronkívüli Európai Tanács kudarca drámaian felhívja a figyelmünket: a tétlenség sokba kerül! Jelentős és előre kalkulálható saját források nélkül az unió a tagállamok jószándékára van utalva, és soha nem lesz rá képes, hogy gyorsan reagáljon a népesség elvárásaira egy válság idején. Egy fukar költségvetéssel Európa nem fogja tudni teljesíteni a fő feladatait: együttműködést létrehozni a kutatásban, támogatni a beruházásokat és a munkahelyeket, az megvalósítani a környezettudatos gazdaságra való átállást. Ez nem lesz az ínyére néhány nemzeti kormánynak, amelyek rövidtávon tetszeleghetnének a spórolás bajnokaiként, később viszont bajba kerülünk, amikor válaszolnunk kell az állampolgárok kérdésére, hogy „miért nem tettünk többet”?
A cikket a következő linken olvashatja franciául a Journal du Dimanche honlapján:
