Sürgősen újra kell kovácsolnunk egy szövetséget. Muszáj, mert a kötelékünk túl régi, túl mély, és túlságosan szüksége van rá az Egyesült Államoknak és Európának is ahhoz, hogy hagyjuk még jobban meglazulni. Muszáj, mert olyan sok helyen forrong a világ, hogy kénytelenek vagyunk közösen cselekedni, még mielőtt mindenütt elharapózik a tűzvész.

Muszáj, mert egyre több ország és egyre több politikai irányzat kérdőjelezi meg a jogállamot, a felvilágosodást és a nemzetközi együttműködést. Muszáj, mert az Európai Unió még messze van attól, hogy ne legyen szüksége az Egyesült Államok védelmére. Egyszóval: muszáj, a világ stabilitásáért, a demokrácia védelméért, és a saját európai biztonságunkért, de van-e még időnk, hogy megtegyük, és hogyan?

Ha Donald Trumpot újraválasztják novemberben, a válasz egészen világos. Akkor aligha lesz lehetőség szorosabb együttműködésre, mert ez az ember továbbra is arra fog törekedni, hogy térdre kényszerítse az Európai Uniót, és biztosan nem arra, hogy az Egyesült Államok egyenrangú partnereként ismerje el. Akár még az is lehetséges, hogy az európaiak háta mögött kiegyezik Oroszországgal, Kínával, vagy esetleg mindkettővel: azokkal a diktatúrákkal, amelyekhez kulturálisan közelebb áll, mint a régi világ demokráciáihoz. Egy második Trump-mandátum akkora károkat okozna a transzatlanti kapcsolatoknak, hogy nem maradna más választásunk, mint ötödik sebességbe kapcsolni az úton a közös európai katonai védelem felé. Viszont szerencsére korántsem biztos, hogy a Demokraták elveszítik a választást.

Amióta a távozó elnök alkalmatlannak bizonyult a járvány kezelésére, és amióta George Floyd meggyilkolása felébresztette az amerikaiak lenyűgöző képességét az együttérzésre, Joe Biden valódi esélyt kapott rá, hogy beköltözzön a Fehér Házba. Körülötte egy új Amerika venné át az irányítást, egy Amerika, amelyik az emberekkel való méltányos bánásmódért emeli föl a hangját a határain belül és kívül, amelyet a most zajló tüntetések univerzalista szellemisége hajt, és amelyik arra vágyik, hogy megragassza az európaiakkal összetört kapcsolat darabjait, hogy velünk együtt léphessen föl a világban, nem pedig egymagában.

Ha így történne, az idei téltől kezdve Ankarától Pekingig és Moszkvától Teheránig egészen új helyzet állhatna elő. Azzal páratlan hatalommal, amellyel az amerikaiak és az európaiak közösen rendelkeznek, új fejezetet nyithatnának a világnak, de ezt a történelmi pillanatot meg kell teremteni, méghozzá úgy, hogy felhívjuk a Demokraták figyelmét öt nyilvánvaló tényre, amelyek, ha nem teljesülnek, nem jutunk semmire.

Az első, hogy mi tökéletesen megértjük: az Egyesült Államok nem akar többé a világ csendőre lenni és nem szeretné helyettünk finanszírozni a saját védelmünket. Semmi sem logikusabb ennél, de ha Amerika vissza akar vonulni Európából és a Közel-Keletről, hogy a kínai kihívásnak szentelhesse a figyelmét, akkor nem akadályozhatja többé az európai katonai védelem létrehozását, és nem állhat az útjába annak, hogy az atlanti szövetség átalakuljon két egyenrangú hatalom, az amerikai és az európai szövetségévé. Az új Amerikának nemcsak, hogy nyitottnak kell mutatkoznia erre a változásra, de meg is kell győznie a Washingtonhoz legközelebb álló európai fővárosokat, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy megtartsuk és elmélyítsük a transzatlanti kapcsolatokat.

Az öt evidenciából a második az, hogy együtt kell munkálkodnunk az Orosz Föderáció és az Európai Unió közötti kapcsolatok megszilárdításán, mert van egy közös érdekünk: hogy Kína és Oroszország ne álljon össze, és hogy Oroszország hagyja abba azokat az akcióit, amelyekkel Európa stabilitását akarja aláásni. Az Egyesült Államokkal közösen, az Egyesült Államokkal az élen, az atlanti szövetségnek meg kell egyeznie Moszkvával: azért cserébe, hogy a NATO nem terjeszkedik egészen Oroszország határáig, Oroszország garantálja, hogy tiszteletben tartja az új európai határokat, és azoknak az országoknak a függetlenségét és politikai szuverenitását, amelyek a Szovjetunió felbomlása után jöttek létre.

A harmadik tény, amelyre föl kell hívni az új Amerika figyelmét, hogy a világ demokráciái nem tudják megvédeni és előrelendíteni a jogállam és a nemzetközi egyetértés ügyét, ha ők maguk, a saját határaikon belül és kívül nem tartják tiszteletben a nemzetközi szerződéseket, az emberi jogokat, a nemzetközi igazságosság elvét és nem tartják be a saját aláírásukkal szentesített ígéreteiket.

A negyedik az, hogy együtt, közös nyelven megszólalva kell, hogy megértessük Kínával: birodalmi újjászületése arra kötelezi, hogy tartsa tiszteletben egyrészt Ázsia stabilitását, Hong Kong autonómiáját és Tajvan függetlenségét, másrészt pedig a környezetvédelmi, szociális és pénzügyi előírásokat, amelyek a tisztességes kereskedelmet biztosítják.

Ami az ötödik igazságot illeti: az Egyesült Államok nem mutatkozhat kevésbé lelkesnek a klímaváltozás elleni harcban, mint Európa, és kevésbé késznek sem arra, hogy a gyakorlatba is átültesse az ezzel járó kötelességeit a kereskedelmi kapcsolataiban.

Öt bizonyosság, öt hónap: most kell elkezdeni beszélni Joe Bidennel.

A cikk 2020. június 19-én jelent meg a Magyar Narancs Online oldalán.

Print Friendly, PDF & Email

English Français Deutsch Polski