Felszólalás a Hong Kongról szóló plenáris vitán
Nevezzük nevén a dolgokat.
Amikor ma délelőtt a Hong Kongban tapasztalható politikai elnyomásról vitatkozunk, valójában arról beszélünk, hogy van egy felemelkedőben lévő nagyhatalom, amelyik fütyül az „egy ország, két rendszer” elvére, amelyik munkatáborokban tart fogva egymillió ujgurt, fenyegeti Tajvant, benyomul a Dél-kínai-tengerre, és szégyenérzet nélkül állítja, hogy a diktatúra jobb, mint a szabadság.
Hszi Csin-ping rezsimje egy semmihez sem fogható kihívás a demokráciának, ezért parlamenti képviselőkként föl kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit tegyünk a Kínával kötendő beruházási megállapodással.Hszi Csin-ping rezsimje egy semmihez sem fogható kihívás a demokráciának, ezért parlamenti képviselőkként föl kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit tegyünk a Kínával kötendő beruházási megállapodással.
Hónapokon át fogunk vitázni a gazdasági feltételekről és magáról a megállapodás elvi alapjáról, de a politikai kötelességünk az, hogy megmondjuk Hszi Csin-pingnek: semmi esetre sem fogjuk tudni ratifikálni ezt a megállapodást, amíg az ő rezsimje nem ratifikálja a nemzetközi egyezményeket a kényszermunka tilalmáról.
Ez egy „sine qua non”, amiben magunk között egy pillanat alatt egyetértésre juthatunk. Küldjük el most ezt a világos üzenetet.
