A legrosszabbat nem lehet kizárni. Képzeljük el egy pillanatra, hogy még jobban elhúzódik a pénzek kiutalása az európai gazdaságélénkítési alapból. Hogy az ipari termelés és az üzleti forgalom kisebb csődjei magával rántják a nemzetközi kereskedelmet, és beköszönt egy valódi válság az összes velejárójával: seregnyi munkakeresővel és összeomló tőzsdékkel. Képzeljük el ezzel párhuzamosan, hogy Joe Biden, attól tartva, túlzottan próbára teszi a szenátusi többségét, inkább kompromisszumra törekszik a republikánusokkal, ezért túl sok időt veszít, és nem tudja időben beindítani az amerikai gazdaságsegítő programot, ami megingatja a belé vetett bizalmat, és megbénítja a kormányát.
Mindkét forgatókönyv elképzelhető. Sőt, olyannyira hihető mindkettő, hogy magunk elé kell képzelni a lehetséges következményeiket is.
Emberek tízmilliói kerülnének hirtelen kétségbeesett helyzetbe, a Demokrata Párt és nagy európai pártok hitelüket vesztenék a választóiknál. Az Atlanti-óceán mindkét oldalán visszaszorulnának a demokratikus erők: az Egyesült Államokban újra teret nyerne a trumpizmus, Európában pedig az új szélsőjobb.
Ne túlozzunk, mondják majd erre.
Nem ennyire rossz a helyzet, mondják majd az optimisták, és igazuk lesz.
Nem ennyire rossz a helyzet még, ugyanis a thatcheri dogmák a háttérbe szorultak, az EU közös hitelfelvételével és az egyesült államokbeli minimálbér megemelésével visszatérőben van a keynesi gazdaságpolitika. Egyelőre többé-kevésbé a józan ész áll nyerésre, mindaddig, amíg egyre többen kapnak védőoltást, de nézzenek körül!
Nézzék meg Joe Biden politikai kultúráját, aminek szerves része a kompromisszumra való törekvés, annak a letűnt korszaknak a vezérlő elve, amikor a republikánusok még nem vonultak át tömegesen a jobboldal jobb szélére! Nézzék meg Olaszországot: lélekszakadva kutat egy egyben tartható politikai többség után!
Nézzék meg Németországot, ahol a konzervatív többséget a végletekig megosztja az a már egyébként dülöngélő tabu, hogy az államháztartás nem kerülhet hiányba! Nézzék meg Franciaországot, ahol az előrejelzések fej-fej melletti küzdelmet jósolnak Emmanuel Macron és Marine Le Pen között az elnökválasztás második fordulójában 2022-ben! Nézzék, hogy milyen őrület szállta meg Hollandiát a járvány ellen bevezetett korlátozások miatt, és nézzék, nem utolsósorban, hogy egy késés az oltóanyagok leszállításában pillanatok alatt majdnem leverte a lábáról az Európai Bizottságot és vele együtt az egész uniót!
Még nem tört ki a vihar, de már fenyeget az Atlanti-óceán két oldalán, és nem fogjuk tudni elkerülni, hacsak nem mondjuk ki hangosan és érthetően, hogy nemhogy sietni kell, de kétszeres erőbedobással kell dolgozni az európai gazdaság újraindításán, Amerikában pedig nem szabad arra várni, hogy megszülessen a megegyezés a republikánusokkal, hanem mielőbb el kell indítani a gazdaságélénkítő programot.
A Biden-stáb azt javasolja, hogy hívják össze a Demokráciák Csúcstalálkozóját, ami egységfrontot hozna létre a diktatúrákkal és a „demokratúrákkal” szemben. Nagyon helyes. Rendezzék meg ezt a találkozót, minél korábban, de egyúttal legyen ez alkalom arra, hogy a demokráciák állást foglalnak az erőteljes állami programok: az infrastruktúrába, az orvostudományi kutatásokba és a jövő iparágaiba beruházó programok mellett. Legyen ez alkalom arra, hogy példamutatóan, késedelem nélkül, hitelek segítségével el is indítják ezeket a beruházásokat! Jelentsék be, hogy közösen fogják segíteni a legszegényebb országokat a járvány elleni harcban, és hogy meg fogják teremteni az eszközöket ahhoz, hogy az Észak-atlanti Szövetséget jogokban és kötelességekben egyenrangú partnerek szövetségévé alakítsák át!
Anélkül, hogy világosan kitűznék ezt a négy közös célt, Európa és az Egyesült Államok nem fog új távlatokat kínálni a választóinak, sem hitet adni a demokráciában a világ többi részének. Egyszóval: nem fogják megakadályozni a földrengést, aminek már most is hallani a tompa morajlását.
A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2021. február 6-án.
