Felszólalás a Külügyi Bizottság ülésén Burma ügyében
A burmai tábornokoknak ebben a megengedhetetlen puccsában benne van egyesek nemessége, és ne féljünk kimondani: mások gyalázata. Azoknak a nemessége, akik a választások, szabadságuk, demokráciájuk és emberi méltóságuk védelmében, pusztán a bátorságukkal felfegyverkezve és felháborodásuktól hajtva az utcára vonulnak.
Nincs az a fegyver, ami megállítaná őket, nőket és férfiakat minden korosztályból és társadalmi rétegből, és az ember csak meghajolni tud előttük, miközben a torkát ugyanaz az érzés szorongatja, mint tíz évvel ezelőtt az Arab Tavasz tüntetőinek láttán, akiknek még lesz egy-két szavuk az elnyomás ellen.
Velük szemben, a gyalázat kispadján nemcsak a korrupt tábornokok ülnek, akik a pozícióikat és a hatalmukat védik ugyanolyan cinizmussal, mint az egyiptomi vezérkar vagy az iráni forradalmi gárdisták.
Ők jól láthatók, vértől vörösen, főleg a rohingyák vérétől vörösen. Az Uniónak nyilvánvalóan szankciókkal kell őket sújtania, szigorú szankciókkal, de mik lennének ők az árnyékban őket támogató hatalom nélkül, a kínai vezetők nélkül, akik azzal biztosítják Burma hűségét és egyúttal a saját előretolt helyőrségüket a régióban, hogy megvédik ezeket a tiszteket, akik a népük elnyomásával és feláldozásával nyerték a kitüntetéseiket?
Hadd mondjuk el önnek, Hszi Csin-ping elnök úr, hogy tisztában vagyunk vele, az Európai Parlament tisztában van vele, hogy mit művel Burmával, és eszünkbe is fog jutni minden alkalommal, amikor felülvizsgáljuk a kapcsolatunkat az ön szégyentelen rezsimjével.
