A Sud Ouest 2021. április 11-i számában megjelent véleménycikk
Bernard Guetta, európai parlamenti képviselő, a francia elnöki többség EP-küldöttségének tagja
A „Sud Ouest” című lapban megjelent cikkében Bernard Guetta volt újságíró és európai parlamenti képviselő rámutat, hogy a köztársasági elnöknek van egy kártyája, amit ki kell játszania az újraválasztásához.
Minden jel arra utal, hogy nem fogják újraválasztani. Úgy tűnik, hogy minden emellett szól, mert még ha a világjárvány végül el is múlna, és a közvélemény el is ismerné, hogy Emmanuel Macron nem küzdött érdemtelenül a járvány elleni harcban, továbbra is a gyötrelem és a gyász idejével azonosítanák őt.
Maga Churchill sem tudott mit kezdeni azzal a vággyal, hogy az emberek el akarták felejteni a háborút. A francia választók ugyanúgy el akarják majd felejteni Covid-19-et, és mivel a politika irtózik a vákuumtól, a jobb- és a baloldal egyaránt tudja majd, hogyan találjon olyan jelölteket, akik el tudják venni az államfőtől azt az ütőkártyát, amit egy Le Pen asszony elleni második forduló jelent. Minden arra utal, hogy Emmanuel Macront már legyőzték, kivéve…
Kivéve, hogy van egy kártyája, amit kijátszhat. Egy aduász, mert ő az az ember, aki – akár tetszik, akár nem – pajzsot formált a közhatalomból, amelynek köszönhetően sok munkavállaló, mesterember és kisvállalkozó megmenekült a nyomortól. Emmanuel Macron a „kerül, amibe kerül” hozzáállással franciák millióit mentette meg a totális tragédiától, és ugyanígy rehabilitálta a nemzeti szolidaritás eszközét, az államot, amelyről Margaret Thatcher és Ronald Reagan azt mondta, hogy „nem a megoldás, hanem a probléma”.
A védelmező állam
Ez az elnök negyven évnyi konzervatív forradalmat cáfolt meg, és ez még nem minden. Meggyőzte Németországot és az egész Uniót arról is, hogy törjék meg az európai adósságvállalás tabuját, és vegyenek fel közös kölcsönt, hogy azután az innováció révén közösen fektessenek be a fellendülésbe.
Franciaországban és az egész Unióban az egyszerre jobb- és baloldali elnök rehabilitálta az egész keynesi örökséget, miután rehabilitálta a védelmező államot, és mi történik ma? Nos, egy évvel később az Egyesült Államok azt hirdeti, hogy az állam lehet a megoldás, hogy gazdaságának újjáélesztése az infrastruktúrába és az innovációba való beruházásból fog fakadni, hogy véget kell vetni az adódömpingnek, hogy többé nem tűrhető, hogy annyi nagyvállalat adót kerüljön el, és hogy a szegénység elleni küzdelem nemcsak erkölcsi kérdés, hanem a jó gazdálkodás kérdése is, mert a növekedés és a foglalkoztatás a fogyasztásból fakad.
Kimondani a fordulatot
Fordul a szélirány. Az állam visszatér. Keynes kilép a piac láthatatlan kezének árnyékából, a francia elnök pedig előre látta és előidézte ezt a változást. Álljon most ennek a korszakváltásnak az élére, és vállalja fel azt, ami a világjárvány kezdete óta volt, ne várjon egy pillanatig sem, hogy azonosítsa magát és Franciaországot az államnak ezzel a megkerülhetetlen visszatérésével, vigye véghez a fordulatot, és minden megváltozik. Minden megváltozik a nemzeti, az európai és a nemzetközi vitában. Minden megváltozik persze a választásom is, ahol Emmanuel Macron egyelőre vesztésre áll, és ez annyira igaz, hogy ha ő nem merné kimondani a Reagan-Thatcherizmussal való szakítást, ha nem merne egy új társadalmi konszenzust javasolni, és ezzel egy új évszázadba repíteni minket, akkor ezt mások tennék meg helyette, balról, jobbról, vagy a szélsőjobbról, és nem csak őt győznék le jövő tavasszal.
Franciaországot, az Európai Uniót és a demokráciát is súlyosan visszavetné, mert a liberalizmusból érkező centristaként Emmanuel Macron messze a legalkalmasabb arra, hogy meggyőzze a 26 partnerünket arról, hogy folytassák a chicagói iskolával való leszámolást, definiálják és értékeljék újra a stratégiai államot, az Egyesült Államokhoz hasonlóan haladjanak egy új New Deal felé, és közös sikereinket tegyék a demokrácia győzelmévé a kínai és orosz kerékkötők felett.
Az eredeti cikk:
