Felszólalás az Oroszországról szóló vitán
Putyin úr, az okok, amelyek mozgatják önt, világosak. A gazdasági nehézségek, az egyre növekvő népszerűtlensége, a képtelensége arra, hogy békét teremtsen Szíriában, miután megnyerte az ottani háborút, és a túl hosszúra nyúlt uralmának az elutasítottsága a középosztály részéről arra készteti önt, hogy rettegésben akarja tartani az ellenfeleit, és hogy menetelő csizmák zajával terelje el a figyelmet minderről.
Putyin elnök úr, amíg még van idő, amíg még nem növelte minden ésszerűségen túl a feszültséget adjon teret a szabadságnak ott, ahol az ön népe erre törekszik; lépján rá újra a demokrácia felé vezető útra, amelyet a peresztrojka kezdett el; hagyjon fel a beavatkozással a szomszédai belügyeibe, azon független államok belügyeibe, amelyekkel önnek az egyetlen érdeke az, hogy bizalmi kapcsolatot alakítson ki velük.
Hagyjon fel azzal az ötlettel, hogy ránk akar ijeszteni, az Európai Unió országaira, mert ezzel csak azt éri el, hogy egyesítenek bennünket maga ellen, és előmozdítja a védelmi erőfeszítéseinket. Hagyja el a rosszat, próbálja meg a jót, és meglátja, milyen jótékony hatással lesz ez az oroszokra és szomszédaira, a kontinensünkre és a világra.
Ugyanaz a kultúránk, ugyanaz a civilizációnk, ugyanaz az Európánk, amelyhez egyszerűen nincs joga megtagadni a közös horizontot.
Tehát, Putyin elnök úr, engedje szabadon Alekszej Navalnijt és az összes politikai foglyot, menessze a bérgyilkosait, kérjen bocsánatot cseh barátainktól, és nyújtsa ki végre az egyetértés jobbját Ukrajnának, Grúziának, Belarusznak és minden szomszédjának. Tegye meg, Putyin úr, különben szemben találja magát velünk.
