Felszólalás a burmai helyzetről szóló plenáris vitán
Elnök úr, kedves kollégák, a helyzet elviselhetetlen. A tények megdöbbentőek. Ismerjük a tényeket és a számokat: több mint 1 000 ember meghalt, több mint 8 000 ember bebörtönözve, és mindenekelőtt több százezer kitelepített ember, és még több burmai állampolgár, akiket most a mélyszegénység vagy még rosszabb fenyeget.
De van valami, ami még elviselhetetlenebb számunkra, európai parlamenti képviselők számára, ahogyan az ülésteremből látjuk: a tehetetlenségünk. Mert ki kell mondanunk, hogy mi a helyzet: tehetetlenek vagyunk. Természetesen megtehetjük, és meg is kell tennünk – ahogyan az imént sok kollégánk mondta -, hogy szigorítjuk a gazdasági szankciókat és korlátozzuk a piacunkra való bejutást. Persze, de ennek nem lesz igazi hatása, és ezt mi is tudjuk.
Tehát egy olyan helyzettel szemben, mint amilyen Mianmarban, mint amilyen Eritreában és Tigrében kialakult, amelyről tegnap beszéltünk, egy dolognak világosnak kell lennie számunkra: olyan Európai Unióra van szükségünk, amely valódi szereplő a nemzetközi színtéren, amelyiknek valódi súlya van, nemcsak a gazdasága révén, nemcsak az elítélő felszólalásai révén, hanem katonai és diplomáciai súlya révén is a nemzetközi színtéren. Ezek az események figyelmeztetőek! Egyetértettünk azza a gondolattal, hogy közös európai védelemre van szükség: valósítsuk is meg.
