Egy nap beidézik majd, Putyin elnök úr, Hágába vagy máshová, a Nemzetközi Büntetőbíróság vagy egy új Nürnbergi Törvényszék elé, efelől ne legyen kétsége! Hosszúak lesznek a meghallgatások, és sokáig fog tartani a per, olyan sok embert kell majd meghallgatni.
Hallani fogjuk a szüleik nélkül felnőtt gyerekeket. Hallani fogjuk a mariupoli túlélőket. Hallani fogjuk, az egész világ hallani fogja az elesett fiaikért síró anyákat.
A világ velünk együtt hallani fogja az ukránokat, akik franciákká, svédekké, lengyelekké vagy kanadaiakká, a világ polgáraivá váltak a száműzetés útjain, amelyeket családjaiknak kellett bejárniuk, hogy elmeneküljenek a maga bombái elől, Putyin elnök úr. Mi is hallani fogjuk, és Oroszország is hallani fogja azokat a férfiakat, akiket ön küldött harcba, fiatalon és elveszetten, hogy akaratuk ellenére gyilkolják meg és taszítsák gyászba ukrán szomszédaikat.
Oroszország hallani fogja a szégyenüket, Putyin elnök úr. Oroszország hallani fogja a kétségbeesést és a zokogást, amivel a saját fiai, az akaratuk ellenére a frontra küldöttek kérnek bocsánatot a maga által elkövetett bűnökért, és azon a napon, Putyin elnök úr, egész Oroszország gyűlölni fogja magát, úgy, ahogy Németországban a mai napig gyűlölik Hitlert, amiért a végletekig eltorzította az országukat.
Aztán eljön az ügyvédek ideje, a magáéi is, mert mi demokraták vagyunk, tudjuk és természetesen elfogadjuk, hogy még egy szörnyetegnek is joga van a védelemhez, de mit mondhatnak majd a maga ügyvédei? Hol találnak bizonyítékot az ukránok által elkövetett népirtásra? Vagy egyetlen NATO-rakétára, amelyet Ukrajna Oroszország ellen irányított? Egyetlen mentségről, vagyis, mit beszélek, egyetlen enyhítő körülményről az Ukrajna és az ukrán nép ellen elkövetett bűneire?
Aztán jön az ítélet, és látni fogja a saját gyermekeinek az arcát.
Rá fog jönni, hogy még a nevét sem akarják majd viselni, a nevet, amit feljegyeztek a bűnök történelemkönyvébe, maga pedig rácsok mögött fog meghalni, mert mi, Putyin elnök úr, ellenezzük a halálbüntetést, mert számunkra, ellentétben magával, minden élet szent – ez az első parancsolat.
Akkor fog eljönni a régóta várt, régóta remélt idő, amikor a közös földrészünkről, Európáról úgy fogunk beszélni, mint a közös otthonunkról, amelyet együtt kell újjáépíteni, a békére, testvériségre és együttműködésre alapozva az Oroszországi Föderáció és a kibővített, az Ukrajnával kibővített Európai Unió között.
Maga nélkül, a maga uralma után Európa két része barátságot köt majd egymással, ahogy Németország és Franciaország tette a háború után, és gyermekeink, unokáink és dédunokáink békében, szabadságban, demokráciában, jogállamiságban, az emberi méltóság tiszteletében fognak élni. Mindabban, amit maga el akar pusztítani, de amit nem sikerült elpusztítania, mert a szabadság az, amire mindannyian törekszünk, nem pedig a zsarnokság. Mert nem Sztálin, hanem Szaharov az, akit csodálunk, és mert Oroszország, ne legyen kétségünk efelől, hamarosan, persze miután maga már távozott, elindul a Mihail Gorbacsov által megnyitott úton, a közös haza útján, amit ön annyira szeretett volna lezárni, Putyin diktátor úr, Putyin gyilkos úr.
Az írás a Magyar Narancs internetes oldalán jelent meg 2022. március 25-én.
