Olyanra még nem volt példa, hogy bűnszervezetben elkövetett lopásért elítélt tolvajok, valódi tolvajok tiltakozó tüntetést hívjanak össze az őket elmarasztaló bírósági végzés ellen. Láttunk már tolvajokat parádézni a börtönből való szabadulásuk után. Olyat is láttunk már, hogy egy tolvaj azt ünnepli, hogy a bíróság nem tudta bebizonyítani a bűnösségét, de a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) vasárnapi utcai gyűlése igazi újdonság volt.

Ez a párt az Európai Parlamenttel fizettette ki az alkalmazottainak a fizetését úgy, hogy EP-képviselői asszisztenseknek adta ki őket. Több mint négymillió eurót loptak el az uniós adófizetőktől, hiszen az ő adójukból finanszírozzák az Európai Parlamentet csakúgy, mint a nemzeti országgyűléseket. A közpénzeket egy politikai párt javára sikkasztották el, de ahelyett, hogy jóvátennék és visszafizetnék az eltulajdonított pénzt, a Nemzeti Tömörülés és annak vezetősége tüntetést szervez és az igazságszolgáltatást kárhoztatja.

Nem lehet különbséget tenni az asszisztensek parlamenti munkája és a képviselőik számára végzett politikai tevékenység között – mondják hevesen, és úgy tesznek, mintha nem tudnának róla, hogy az európai jogszabályok szövegeinek előkészítése és tárgyalása, a parlamenti munka, amiért az asszisztenseket fizetik, az Európai Parlamentben és nem Párizsban történik.

A tolvajok hazudnak. Szégyentelenül hazudnak, aztán csodálkoznak, hogy a bíróságok hogyan voltak képesek rögtön el is tiltani Marine Le Pent a választáson való indulás jogától, anélkül, hogy megvárták volna a fellebbezés eredményét. Ez a bizonyíték – mondják tiltakozva – hogy az egész egy összeesküvés, aminek a célja, hogy meghiúsítsák, hogy az ő jelöltjük újra jelöltethesse magát köztársasági elnöknek.

A tolvajok azt állítják, hogy elloptak tőlük egy választási győzelmet.

Most csak azt halljuk, hogy siránkoznak, kiabálnak és dühösek, de gondoljunk bele: függetlenül attól, hogy vitatható-e az ítélet, hogy a fellebbezés fenntartja, enyhíti, vagy hatályon kívül helyezi, el lehet azt képzelni, hogy egy párt olyan személyt juttasson az ország legmagasabb tisztségébe, akinek a felügyelete alatt a közpénzek elsikkasztását szervezték?

A válasz benne van a kérdésben, az egyetlen kérdésben, amely számít, mert ha Marine Le Pen egy cseppnyi tiszteletet érezne Franciaország iránt, nem pályázna többé az elnöki posztra, amelyre négymillió euró eltulajdonítása után már nem méltó.

Erkölcsileg már azzal kizárta magát a versenyből, hogy megszervezte ezt a vasárnapi gyűlést, de meg kellene-e lepődnünk? Mi lenne olyan váratlan abban, hogy egy bűnös áldozatnak állítja be magát, amikor politikai barátait, védelmezőit Washingtonban, Moszkvában, Budapesten és Rióban Trumpnak, Putyinnak, Orbánnak, Musknak és Bolsonarónak hívják?

A hazugok és tolvajok klubja kiáll mellette, mert közéjük tartozik.

(Fénykép: Claude Truong-Ngoc, Wikimedia Commons)