Nem kizárt, hogy az amerikai elnök újra az ukránok rendelkezésére bocsátja azokat az eszközökkel, amelyekkel kompromisszumra lehet kényszeríteni az oroszokat. Olyan kompromisszumra, amely nem egyenlő egy kapitulációval az ukránok számára. Ugyanakkor Trump szeretne szót érteni Putyinnal, és erre megvannak az okai.

Személyes találkozó Zelenszkijjel, feldúlt üzenetet Putyinnak: mit gondoljunk Trump fordulatáról Ukrajna ügyében? Első feltevés: megszállta a Szentlélek. A helyszín fenségessége és a világ nagyjait és egyszerű keresztényeket egyaránt megragadó kollektív érzelmek talán ráébresztették Donald Trumpot: nem lehetetlen, hogy a barátja, Vlagyimir Putyin „átveri őt” és „talán nem is akarja befejezni a háborút”.

Hihetőbb a másik feltételezés, miszerint Donald Trump úgy döntött, hogy új szankciókkal fenyegetőzve gyakorol nyomást az orosz elnökre. Ez egyáltalán nem lenne meglepő, mivel Vlagyimir Putyin nem siet elfogadni az amerikai békejavaslatokat, pedig azok tulajdonképpen semmi kívánnivalót nem hagynak maguk után Putyin számára. Az Egyesült Államok elismerné, nemcsak, hogy a Krím Oroszország ellenőrzése alatt áll, hanem hogy egyenesen Oroszországhoz tartozik. A frontvonal demarkációs vonallá válna két különálló Ukrajna között, és az Atlanti Szövetség kapui zárva maradnának a független Ukrajna előtt.

A feldarabolt Ukrajna bármikor egy újabb orosz agresszió áldozatává válhatna, de ez még nem elég a Kreml ura számára. Ő azt is szeretné, hogy Ukrajna demilitarizált legyen, és megfosszák a védelméhez szükséges fegyverektől és emberi erőforrástól. Ez már túl sok, de vajon remélhetjük-e, hogy Donald Trump odáig merészkedik, hogy belemegy egy erőpróbába Vlagyimir Putyinnal, és visszaadja az ukránoknak azokat a katonai eszközöket, amelyekkel kikényszeríthetnének egy olyan kompromisszumot, amely nem egyenlő számukra a teljes megadással?

Ez az ember képes ilyen fordulatokra, ezért ezt semmiképpen sem lehet kizárni, viszont az okok, amik arra késztetik, hogy megegyezést keressen Putyinnal, nagyon mélyre vezetnek.

Az első az, hogy Trump teljesen jogosnak tartja a Kreml Ukrajnával kapcsolatos követeléseit. Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan ő is az Orosz Birodalom egyik tartományának tekinti Ukrajnát, amelyet a szovjet összeomlás során vesztettek el, de amelynek vissza kell térnie a birodalomba. Erre utal Donald Trump, amikor azt hangoztatja, hogy Volodimir Zelenszkij kezdte ezt a háborút, hogy ő kényszerítette Putyint, hogy megindítsa, amikor meg akarta őrizni az országa függetlenségét.

Véleménye szerint Ukrajna arra bazírozott, hogy az Egyesült Államok majd katonailag támogatni fogja abban, hogy dacoljon az elkerülhetetlen visszatéréssel az orosz fennhatóság alá. Ukrajna, úgy véli, belezsarolta Amerikát, hogy kiálljon a saját értékei mellett az ukrán-orosz háborúban, és Joe Biden hibát követett el, amikor engedett ennek a zsarolásnak. Ezért tartja helyesnek, hogy most, hogy a baj már megtörtént, ő megpróbáljon békét teremteni, és ezért fenyeget azzal, hogy nem fogja már sokáig érdekelni ez a válság, ha nem sikerül az ukránokra kényszerítenie az akaratát.

Donald Trump úgy tűnik, nem tudja, hogy a történelem során sok Dávid győzött le Góliátokat. Nem jut eszébe, hogy a nemzeti függetlenségre való törekvés több birodalmat is megdöntött, de miért felejti el az Egyesült Államok antikolonializmusát is? A háború után az általuk életre hívott nemzetközi jogrendet? És a szövetségüket Európával?

A válasz nyilvánvaló: ez az elnök szakítani akar mindennel, ami az Egyesült Államok politikai identitását és tekintélyét a nemzetközi színtéren eddig megalapozta, de ma már korlátozza a mozgásterét.

Hátat fordít az antikolonializmusnak, mert már nincsenek francia és brit birodalmak, amelyekkel szemben Amerika kiállhat magáért, vannak viszont északi határok amelyeket lehetne bővíteni, és északi-sarkvidéki területek, amelyeket meg lehetne szerezni. Elutasítja a nemzetközi jogot, mert beavatkozással, nyomásgyakorlással vagy erőszakkal szeretné meghódítani Grönlandot és Kanadát, pontosan úgy, ahogy Vlagyimir Putyin fokozatosan tette Ukrajnában, szintén a „nemzeti érdekre” hivatkozva. Európát annyira szereti, hogy szívesen látna huszonhetet belőle. Szétesett Európát akar, amely sem gazdasági, sem politikai, sem katonai szempontból nem képes megvédeni magát, mert csak vazallusokat szeretne ezen a földrészen, amelyeket kész megosztani Oroszországgal.

Donald Trump ukrajnai politikája tehát nem szeszély. Éppen ellenkezőleg, azt a hatalmas változást tükrözi, amelyet az Egyesült Államokban szeretne véghezvinni, hogy az ország a három birodalom – az orosz, a kínai és az amerikai – közül a leghatalmasabbá váljon, amelyek felosztják egymás között a mostani évszázadot. A baj számára – és ez látszik abból is, ahogy Vlagyimir Putyin „játszik” vele Ukrajnában – az, hogy az oroszok és a kínaiak is szívesen látnák magukat az első helyen, az Egyesült Államok előtt.

(Fénykép: Official White House Photo by Shealah Craighead via Flickr)