A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2025. október 6-án.

Mi másra gondolhatnánk, mint hogy túlságosan megosztottak és gyávák vagyunk ahhoz, hogy megvédjük magunkat? Amikor azt látjuk, hogy még mindig arról vitatkozunk: le kell-e lőni a légterünkbe behatoló orosz gépeket? Amikor lezajlik egy európai csúcstalálkozó anélkül, hogy egyértelmű figyelmeztetést adna Moszkvának, vagy akár egyetlen határozott szót ejtene?

Hogyan ne aggódnánk, amikor ezekkel a behatolásokkal Putyin a reakcióinkat próbálgatja, és biztosan messzebbre is elmegy, ha hagyjuk? Ha így folytatjuk, akkor a végén ­– hacsak nem hátrálunk meg szánalmasan – bele fog minket kényszeríteni egy válaszlépésbe, ami viszont már akkora lesz, hogy mindannyiunkat belesodorhat egy valódi összeütközésbe.

Most kell véget vetni az orosz elnök provokációinak, mielőtt elbízná magát a tétlenségünk láttán. Ehhez három dologra van szükség.

Az első az, hogy ne csak utalgassunk arra, hogy tüzet nyithatunk, hanem nyilvánosan jelentsük ki, hogy a NATO és az összes tagállam flottájának ki van adva a parancs, hogy tüzeljenek minden olyan orosz harci repülőre, amely megsérti a légterünket. Miután megfelelően figyelmeztették, Vlagyimir Putyiné a felelősség, az ő lelkén száradnak a következmények, ha nem tartja őket tiszteletben.

A második lépés az, hogy rendre elítéljük az Oroszországnak tulajdonítható összes hibrid támadást, méghozzá a hadseregünk nevében, mivel háborús cselekményekről van szó, és egyúttal bejelentjük, hogy ezentúl minden ilyen csapásra válaszolunk. Nemcsak, hogy nem szabad tovább hagyni, hogy a Kremlnek monopóliuma legyen a politikai provokációkban, a hamis hírek terjesztésében és az informatikai hálózatok megzavarásában, hanem a tudtára kell adni, hogy képesek vagyunk ezekre ugyanolyan erővel válaszolni.

Ez elgondolkodtatná a Kremlt, és az európaiaknak is jelezné, hogy ha nem is állunk háborúban, már nincs béke.

Harmadszor pedig: nem szabad többé alábecsülnünk magunkat. Nincs közös védelmi rendszerünk, és még évekig nem is lesz, mert az amerikai védelembe vetett több évtizedes bizalomból nem lehet egy nap alatt kigyógyulni. Még mindig vannak olyan uniós országok, amelyek nem veszik elég komolyan Vlagyimir Putyin agresszivitását. Mások továbbra is ellenségesen állnak ahhoz, hogy az unió politikai szerepet vállaljon, és igyekeznek ezt megakadályozni. Viszont mind a huszonhét tagállam, Magyarországot is beleértve, támogatja, hogy legyen egy közös európai védelmi rendszer.

Közös védelmi költségvetést is létrehoztunk, ami a célra abszolút elégtelen, de azért nem is elhanyagolható. Ezzel párhuzamosan mindegyik tagállam növeli a saját katonai kiadásait. Elkezdtünk közösen drónokat gyártani Ukrajnával, és ezzel lefektettük a páneurópai fegyveripar alapjait. A védelmi kérdésekben az unió és az Egyesült Királyság látványosan közeledik egymáshoz. Az európai demokráciáknak most már gyakorlatilag van egy francia- brit-német-lengyel katonai irányító kvartettje. Franciaország fontolgatja, hogy kiterjeszti a nukleáris védelmét más uniós országokra, köztük Németországra és Lengyelországra.

A Kreml maga is bevallotta, hogy az orosz gazdaság stagnál. Ehhez nagyban hozzájárulnak a nyugati szankciók. Amióta Vlagyimir Putyin elutasított bármilyen kompromisszumot Kijevvel, és Oroszország még szorosabbra fűzte a kapcsolatát Kínával, Donald Trump is kevésbé számít rá, hogy megegyezhet Moszkvával. Végül, habár az eredménye csalódást keltett, a koppenhágai csúcstalálkozót korábban példátlan és tökéletesen összehangolt európai katonai védelem mellett szervezték meg.

Európa már régen jóval több egy közös piacnál.

Fénykép: Rafael Minguet Delgado @Pexels