A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2025. október 15-én.

Mi lenne, ha ez a válság utat nyitna a politikai centrum és a baloldal közeledésének Franciaországban?

Ez csak egy halvány lehetőség, de érdemes megvizsgálni, mert sok mindent megváltoztathat. Ha Sébastien Lecornu, akit múlt héten másodszor is kinevezett miniszterelnöknek, megbukna a 2027. tavaszi elnök- és parlamenti választások előtt, Emmanuel Macron kénytelen lenne előrehozott választásokat kiírni. A szélsőjobboldal többséget szerezne, és az elnök vagy lemondásra kényszerülne, vagy a Nemzeti Tömörülés miniszterelnökével kellene kormányoznia. (A múlt pénteken újból kinevezett kormányfő a Nemzetgyűlésben elmondott beszédében bejelentette, hogy javasolni fogja a parlamentnek a nyugdíjreform felfüggesztését a következő elnökválasztásig. A reform felfüggesztését – a többi ellenzéki párt mellett – régóta követeli az ellenzéki Szocialista Párt, amelynek szavazatai kulcsfontosságúak a kormány parlamenti megbuktatása és az újabb előrehozott parlamenti választások elkerülése érdekében – a szerk.)

Hogy ezt elkerülje, mindent meg kell tennie, hogy Lecornu ne bukjon meg 2027 előtt. Ez azt jelenti, hogy meg kell állapodnia a szocialistákkal, akiknek meg kell ígérniük, hogy nem szavaznak meg egy újabb bizalmatlansági indítványt.

Ezért adott Emmanuel Macron „szabad kezet” Sébastien Lecornu-nek. Egyértelmű az üzenet: a miniszterelnök feladata, amiben teljes szabadságot élvez, hogy a baloldallal olyan megállapodást kössön, amely garantálja, hogy nem bukik meg.

Egyáltalán nem megoldhatatlan a feladat, mivel természetesen a baloldal sem akarja elősegíteni a szélsőjobboldal győzelmét, és a Lecornuval kötendő megállapodás feltételei is teljesíthetők.

A szocialisták vállalnák, hogy nem buktatják meg a miniszterelnököt, ha cserébe elérik néhány fontos céljukat: befagyasztani a nyugdíjreformot, növelni a munkavállalók vásárlóerejét, kötelezni a leggazdagabb családokat, hogy hozzájárulnak az államháztartás rendezéséhez.

Ha ez a három feltétel teljesül, a francia Szocialista Párt büszkélkedhetne azzal, hogy egyrészt neki köszönhetően állt helyre a politikai stabilitás, másrészt olyan eredményeket ért el, amelyek mögött nemcsak a baloldali szavazók sorakoznának föl. A szocialisták kiköszörülhetnék a hírnevükön esett csorbát – másfél évvel a választások előtt. Emmanuel Macron politikai örökösei a balközépen és a jobbközépen pedig úgy indulhatnának neki a kampánynak, hogy véget ért az európai parlamenti választások óta tartó vergődésük.

Egy ilyen megállapodással mindenki csak nyerne, de menjünk tovább.

Nem valószerűtlen feltételezés, hogy amikor eljön az elnökválasztás első fordulójának az estéje, ez a józan megállapodás a politikai közép jelöltjét a szélsőjobboldali, a szocialista jelöltet pedig a radikális baloldali rivális elé helyezi. Centrista vagy szocialista, a két jelölt közül a jobb helyzetben lévőnek kellene szembeszállnia a Nemzeti Tömörüléssel a második fordulóban, és minden arra ösztönözné a centrumot és a baloldalt, hogy egyikük visszalépjen a másik javára, esetleg közös kormányprogrammal lépjenek fel.

A centrum és a baloldal közös jelöltje szállna szembe a szélsőjobboldal jelöltjével. Az újdonság ereje a mérsékelteknek kedvezne, és a Nemzeti Tömörülés ma már szinte biztosra vett győzelme több mint bizonytalanná válna.

A szabad kezet kapott miniszterelnök olyan dinamikát indíthat el, amely átrendezheti a francia politikai palettát: a demokratikus tábor megerősödését hozhatná el a szélsőjobboldallal szemben. De sajnos még semmi sem biztos.

Még nem igazolódott be, hogy a szocialisták tudják, meddig mehetnek el követeléseikkel, és hogy a miniszterelnök képes-e elegendő engedményt tenni egy megállapodás érdekében. Az sem világos, hogy Emmanuel Macron valóban hajlandó lesz-e szabad kezet adni a miniszterelnökének. Kérdéses továbbá, hogy a centrum és a baloldal ki tudja-e használni azt a tizennyolc hónapnyi stabilitást, amelyet közös erővel teremthetnek meg Franciaországban – és hogy ez idő alatt képesek lesznek-e közös politikai ajánlatot kidolgozni a választások második fordulójára.

Még semmi sem dőlt el. A játszma csak most kezdődik, de a válság megnyitotta a lehetőségek terét.

Fénykép: Lorie Shaull @Wikimedia Commons