Kategória: Vélemény

Nem lesz egyszerű. Egyrészről ott lesz Emmanuel Macron, és az ő „agyhalott” szervezete, amelyiknek a hetvenedik születésnapját fogják ünnepelni; aztán Recep Erdogan, aki nemrég vágott vissza neki, hogy az az agyhalott, aki mondja; Donald Trump, aki nem kér többet ebből a szövetségből, mert túl költségesnek tartja; és a régi szovjet blokk országai, amelyek még mindig szeretnének hinni az amerikai védőernyőben, mert Oroszország mindent elkövet, hogy zaklassa őket – ez a NATO-csúcs nem lesz gyerekjáték.

Már csak ő van, és éppen emiatt zavar olyan sok mindenkit Franciaországban éppúgy, mint Európa többi részén. Csak Emmanuel Macron van, ugyanis a francia baloldal és a jobboldal pocsék formában van, mert Angela Merkel hamarosan nyugdíjba vonul, mert Nagy-Britannia távozik, mert a német gazdaság kifullad, és mert Madridot és Rómát válságok fojtogatják.

Igaza volt a kisgyereknek Andersen meséjében? Igaza volt Emmanuel Macronnak, hogy felfedte a király meztelenségét az Economist hasábjain, amikor „agyhalottnak” nyilvánította a NATO-t, aztán hozzátette, hogy azt a szabályt, hogy az államháztartási hiányt a GDP legfeljebb 3 százaléka lehet, „egy másik évszázadból” felejtették nálunk?

Jó hír, gondolja bizonyára mindenki, hiszen semmi sem tűnik helyesebbnek és megnyugtatóbbnak, mint azok az célok, amelyek a világ négy sarkában élő férfiak és nők tömegeit képesek közös táborba terelni.

Hong Kongban és Bejrútban, La Pazban és Bagdadban, Conakryban és Algírban, és még nagyon sok másik városban ezek a tömegek a jogállamiságért és a társadalmi egyenlőtlenség ellen tüntetnek, a szabadságért és a korrupció ellen, a javak adózás útján történő újraelosztása mellett és a természet elpusztítása ellen, a demokráciáért és a diktatúrák ellen, legyenek azok katonaiak, elnökiek, oligarchikusak vagy kommunisták. Hogy lehet nem észrevenni, hogy Libanonban, Szudánban, Irakban és Algériában a második felvonása játszódik az arab forradalmaknak, amelyeket olyan gyorsan halottnak nyilvánítottak és eltemettek, most mégis felszínre törtek, továbbra is az emberi jogok nevében, nem pedig identitásbeli vagy vallásos fanatizmusból?