Felszólalás a plenáris ülésen a Kaja Kallas észt miniszterelnök részvételével folytatott vitában. Téma: az Unió szerepe egy változó világban, és Európa biztonsági helyzete az Ukrajnával szembeni orosz agressziót és inváziót követően
Meg volt róla győződve, hogy nem lesz ukrán ellenállás, de tévedett.
Meg volt róla győződve, hogy a 27-ek nem fognak reagálni, de tévedett.
Olvass tovább
Persze nem fogja abbahagyni a gyilkolást és a pusztítást, továbbra is bánatot és szerencsétlenséget fog zúdítani a világra, de már vesztett, mert a birodalmak nem épülnek újra, higgye el egy francia embernek, és az abszolutizmus, amelyről álmodozik, szintén nem tér vissza, higgye el ezt is egy franciának.
Olvass tovább
Legyünk képesek látni a sikerünket. Ne azért, hogy bárkit is megalázzunk, és még kevésbé azért, hogy megrészegedjünk tőle, hanem azért, hogy végre tudatára ébredjünk a saját erőnknek.
Olvass tovább
Nem arról van szó, hogy humanistává vált és hirtelen elkezdte tisztelni az államhatárokat. Nyilván egyikünk sem olyan naiv, azt higgye, ez az oka annak, hogy Putyin úr tegnap azt mondta, hogy csapatai egy része visszatér a laktanyába, és hogy még van hely és idő a diplomáciára, de akkor miért lépett rá a fékre?
Olvass tovább
Felszólalás a plenáris ülésen „A civil társadalom és az emberi jogok védelmezőinek folyamatos elnyomása Oroszországban: a Memorial emberi jogi szervezet esete” című vitán.
Elnök asszony, kedves kollégáim, ez a mozgalom, amelyet Putyin elnök úr el akar hallgattatni, a peresztrojka első fénysugara volt. Soha nem fogom elfelejteni a Memorial által szervezett első találkozókat a gulag egykori rabjaival, akik amikor újra találkoztak, egymásra néztek és sírva fakadtak, és elcsukló hangon azt mondták: „Te vagy az, tényleg te vagy az”. Ők voltak a túlélők.
Olvass tovább
