Felszólalás a Josep Borrell oroszországi látogatásáról szóló vitán
Egy hangyányi intelligenciával felfoghatta volna, hogy mi Josep Borrell látogatásának az üzenete. Egy hangyányi éleslátással megérthette volna, hogy habár természetesen, nyilvánvalóan elítéljük, teljes mértékben elítéljük, és hangosan ki is mondjuk, hogy elítéljük Alekszej Navalnij jogi meghurcolását és a mellette tüntetők letartóztatását, ugyanakkor mégsem kívánjuk felégetni a hidakat Oroszországgal, különösen az Iránnal kapcsolatos kérdésekben nem.
Semmi sem legitimebb ennél és semmi bonyolult nincs ebben az álláspontban, mégis, amit Vlagyimir Putyin megértett belőle, az az volt, hogy úgy kell viselkednie, mintha ő lenne az iskolaudvar nagymenője, hogy telikürtölje vele a világot és Oroszországot, hogy ő mennyire nem fél.
Putyin elnök úr! Nem sikerült!
A viselkedésével csak azt érte el, hogy napnál világosabbá vált, mennyire elvakítja a pánik, hogy az orosz ellenzék megtalálta a vezérét, hogy kicsúsznak a markából az egykori birodalmának az államai, hogy a népszerűsége csökken, hogy a zsebei egyre üresebbek, és hogy a Kínával folytatott párharcra, amibe a saját országát taszítja bele, senki nem vágyik Oroszországban, sem a pénzemberek, sem a titkosszolgálatok, sem a városi középosztály. Egyre kevésbé van a helyzet magaslatán, Putyin elnök úr, és ha az uralmának a vége, még ha hosszú és nehéz lesz is, elkezdődött – a szemmel látható pánikolásával indította el.
