A kanadaiak szövetségeseket keresnek, természetesen Trump ellen. Az európaiak is, és így történt, hogy az Európai Unió, Kanada és az Egyesült Királyság választott képviselői múlt pénteken Torontóban találkoztak, hogy lerakják egy nemzetközi demokráciavédő mozgalom alapjait.
A Liberális Internacionálé által összehívott vendégek különböző színekben politizáló centristák, függetlenek vagy az Európai Demokrata Párt tagjai voltak, olyan emberek, akik ritkán emelik fel a hangjukat, de a mostani diagnózisuk az volt, hogy a demokrácia „támadás alatt áll”, és hogy nem alkalmas az idő a Fehér Házzal való „megbékélésre”. Különösen nem szabad azzal próbálkozni, hogy megpuhítsuk Trumpot – mondták. Olyan erőviszonyokat kell teremteni, amelyek visszavonulásra kényszerítik.
Az első ötlet, amit három hete már ezeken a hasábokon is javasoltunk: meg kell mutatni az embernek, aki azzal dicsekszik, hogy mindent sikerrel visz véghez, hogy most, hogy a kínaiak előtt meg kellett hunyászkodnia, szövetségesek nélkül nem fog tudni hirtelen hátraarcot csinálni. Az európaiak készek segíteni neki Xi Jinpinggel szemben, ha ezentúl nem kezeli őket ellenségként, és ha nem akar Ukrajna rovására megállapodni Vlagyimir Putyinnal.
Második ötlet: haladéktalanul létrehozni a jogállamisághoz hű demokráciák koalícióját, egy „demokratikus antantot”, amely hozzájárulna az Európai Unió súlyának növeléséhez Washingtonnal szemben. Az utat megnyitotta az a 33 ország, amely Franciaország és Nagy-Britannia kezdeményezésére összeállt az elkötelezettek koalíciójában, hogy támogassa az Egyesült Államok által elhagyott Ukrajnát. Ez a demokrácia-front már körvonalazódik. Meg kell erősíteni és ki kell bővíteni, most már az afrikai és latin-amerikai nemzetek bevonásával.
Harmadik ötlet: minél hamarabb vissza kell térni a háború utáni demokratikus konszenzushoz, amely a demokrácia védelmét összekapcsolta a társadalmi haladással, mert a trumpizmus elsősorban azért tudott választást nyerni, mert megígérte, hogy csökkeni az árakat, enyhíti a szegénységet és a társadalmi bizonytalanságot. Trump azért győzött, hallottuk Torontóban, mert azoknak a védelmezőjévé vált, akiket a jóléti állam visszaszorulása hátrányosan érintett, azoknak, akiket ma csalódás ér, ezért a demokratáknak új társadalmi paktumot kell kidolgozniuk, különösen arra koncentrálva, hogy felveszik a harcot a munkahelyek szűkösségével, amelynek a fiatal generációk az áldozatai az Atlanti-óceán mindkét oldalán.
A negyedik ötletet Kanada egyik legfontosabb politikai személyisége dolgozta ki, és úgy hangzik, hogy „Európát a szabad világ új vezetőjévé kell tenni”.
Ezt ugyanolyan megdöbbentő volt hallani, mint az, hogy elutasították Trump megbékítését, de a kanadaiak fel sem rezzentek. Az európaiak nem hittek a fülüknek, de vendégeik számára ez nyilvánvalónak tűnt, mert „ha nem Európa, akkor ki?”. Amikor az európaiak elkezdtek beszélni intézményeik alkalmatlanságáról egy olyan helyzetben, amelyben az Uniónak nemzetközi szereplőként kellene érvényesülnie, amikor elmagyarázták a szerződések módosításának nehézségeit, és azt mondták, hogy az európai egység nem biztos, hogy túléli a Nemzeti Tömörülés győzelmét Franciaországban és az AfD győzelmét Németországban, érezhető volt, hogy a kanadaiakat bosszantja ez a hozzáállás. Mivel sokat várnak Európától, meg vannak győződve arról, hogy nem a tétlenségben fogja megtalálni a megoldásokat.
„Cselekedjetek” – mondták tekintetükkel, és a „Szabadság párbeszéde” egy ötödik gondolattal zárult: arra van szükség, hogy a centristák és a szocialisták közeledjenek egymáshoz, hogy a szövetségük ellenpontja legyen a szélsőjobboldal szövetségének, ahogyan korábban döntő szerepe volt a szovjetizmus legyőzésében. A trumpizmus, miközben Washingtonban kifullad, előállítja a saját ellenszerét.
Fénykép: SumOfUs
