Most kell elkezdenünk tervezni a járvány másnapjára, szólít föl Thomas Friang, az Open Diplomacy Intézet alapítója és főigazgatója, Nathalie Loiseau EP-képviselő és mások a Journal du Dimanche-ban 2020. április 11-én megjelent közös véleménycikkükben.
A világ soha nem lesz ugyanolyan, mint korábban. A koronavírus világjárvány teljesen és radikálisan megváltoztatja a nemzetközi játékszabályokat. Először is azért, mert a szó szoros értelmében traumatizál minket: egyénileg és kollektíven, közvetlen közelről szembesít sebezhetőségünkkel és a halál gondolatával. Minden nap egyre többen élünk elszigeteltségben és egyre többen vesztjük el hozzátartozóinkat anélkül, hogy el tudnánk búcsúzni tőlük. A társaságot olyannyira szerető francia emberi természet kapott sebet.
A válság brutálisan lefékezte a gazdaságot. Az emberiség karanténba került, az ipari termelés leállt, elszegényedtünk. Egyik pillanatról a másikra. A helyzet rettenetes társadalmi következményei teljesen át fogják formálni a világot. Az iparosodott országokban a dolgozó emberek már több mint fele a társadalmi szolidaritási támogatására szorul. Hogy szembenézzünk a kihívásokkal, újra kell gondolni a jóléti állam működését.
Fennáll a veszély, hogy az egyéni szabadságunk járulékos veszteségként áldozatul esik a világjárványnak. Az autoriter rezsimek a válságkezelés bajnokaiként ünnepeltetik magukat, miközben néhány demokrácia léket kapott. A jogállamot kell újból megerősíteni. Végül: a járvánnyal járó válság egyáltalán nem törli el a klímaválságot. Szerencsére most a szokásosnál lassabban emésztjük föl a karbonköltségvetésünket. De ha a következő gazdasági fellendülés nem zöld irányt vesz, akkor az lesz az utolsó. Lényegében a stratégiai, alapvetően környezettudatos államot kell felépíteni.
A legsürgetőbb kihívás nem változott: a legfontosabb az életmentés. Ezért otthon kell maradnunk. Biztosítanunk kell, hogy legyen elég ágy a kórházakban. Ki kell dolgoznunk egy gyógymódot és egy védőoltást. Viszont nagyon hamarosan egy második kihívással fogunk szembenézni: hogy felépítsük a válság utáni világot. Ehhez egy egészen másfajta bátorságra lesz szükség, ugyanis ha intellektuális csőd tetézi majd az egészségügyi mulasztásokat, akkor tényleg elvesztünk.
Egy dolog viszont miatt örülhetünk: amilyen lassan hagyták el a franciák a kedvenc kávézóik teraszát, olyan gyorsan vetették bele magukat az ötletelésbe. Máris számos találkozón vagyunk túl, amelyek a válság utáni tervezésről szóltak, mert meg vagyunk róla győződve, hogy már most el kell kezdeni a cselekvést néhány területen.
Alázatosnak kell lennünk. Ma el kell fogadnunk, hogy a legjobb módja a segítségnek az, ha lelkiismeretesen otthon maraduk. Holnap ugyanezzel az alázattal kell majd bevallanunk, hogy a legjobb módja a segítségnek az, ha kérlelhetetlenül letérünk a járt utakról. Ahhoz, hogy elképzeljük a világot a válság után, rá kell kényszerítenünk magunkat új politikai utak felfedezésére, le kell győznünk a szekértáboros megszokásainkat, át kell lépnünk bizonyos intellektuális határokat. Egyszóval: használnunk kell a képzelőerőnket. Alázatosan.
El kell köteleznünk magunkat, hogy az összhangot fogjuk keresni. Legutóbb, amikor Franciaország belevágott az állam újjáalapításába, azzal kezdte, hogy mindenki összegyűlt egy közös táborba. 1945 sikere a Nemzeti Ellenállási Tanács sikere volt. Minden francia sikere volt. Hogy a válság utáni világról gondolkodjunk, ma egy Nemzeti Újrakezdési Tanács kellene. Mostantól fogva hagynunk kell előtörni az új hangokat, a váratlan ötleteket, a meglepő elgondolásokat. Hozzá fogunk járulni ehhez, annak a tudatában, hogy gyorsan össze kell hangolni az erőket, amelyek előrelendítenek minket. Együtt kell felépítenünk a válság utáni világot.
Hogy túljussunk a világjárványon, két kötelességünk van. Tanúbizonyságát kell adnunk a képzelőerőnknek, alázatosan és radikálisan. Nemzetté kell válnunk és meg kell változtatnunk Európát. Alaposan és őszintén.
Az aláírók:
Thomas Friang (az Open Diplomacy Intézet alapítója és főigazgatója); Nathalie Loiseau (volt miniszter, európai parlamenti képviselő, a biztonságpolitikai albizottság elnöke); Pierre Larrouturou (európai parlamenti képviselő, az EU költségvetéséért felelős főelőadó); Françoise Cartron (szenátor); Michel Duclos (nagykövet); Annick Cizel (a Sorbonne-Nouvelle egyetem professzora); Richard Yung (szenátor); Sébastien Maillard (a Jacques Delors Intézet igazgatója); Bernard Guetta (európai parlamenti képviselő); Alexandra Lesur (a touteleurope.eu főszerkesztője); Xavier Timbeau (az OFCE gazdasági kutatóintézet főigazgatója); Caroline Janvier (nemzetgyűlési képviselő); Hamza Maata (banktisztviselő); Maxime Batandéo (termékmenedzser); Georges Dib (közgazdász); Anaïs Voy-Gillis (politológus).
A cikk a Journal du Dimanche honlapján:
