Lehet, hogy az elmúlt hétvége bevonul a történelembe. Lehet, hogy egy újító szellemű történész úgy dönt egy szép napon, hogy október első hétvégéjére teszi azt a pillanatot, amikor Európa fölébredt, miközben az Egyesült Államok hanyatlásnak indult, ugyanis…

Az Európai Unió, elképesztő geopolitikai kihívások össztüzében, ezekben a napokban képes volt rá, hogy összezárja a sorait a török és a belarusz kérdésekben. Még úgy is sikerült ezt elérnie, hogy a kis Ciprus vétóval fenyegette a belarusz vezetőkre kivetendő szankciókat, méghozzá azért, hogy rákényszerítse a 26 partnerét arra, hogy védje meg őt Törökországgal szemben, aki a partjai mellett végzett olajfúrásokat.

Az unió közröhej tárgya lett amiatt, hogy Ciprus képes volt sakkban tartani.

Mint annyiszor korábban, tonnaszámra születtek a cikkek, amelyek az unió tehetetlenségét ecsetelték, ha nem éppen temették az egész EU-t. Aztán végül a tagállamok képesek voltak feloldani Ciprus vétóját azzal, hogy beleegyeztek: három hónap múlva fontolóra veszik, hogy szankciókat vetnek ki Ankara ellen is, ha a török elnök nem hagyja abba a feszültségkeltést. Az unió tehát képes volt szankcionálni a választáshamisító, saját népük elnyomásában vétkes belarusz vezetőket. Egyúttal összehozta Franciaországot és Németországot, akik korábban nyilvánosan ellenkező állásponton voltak abban kérdésben, hogy diplomáciai csatornákon vagy katonai erődemonstrációval kellene kezelni Recep Erdogant. Nemcsak hogy az unió képes volt egységesen fellépni a két aktuálisan legégetőbb külpolitikai ügyben, de egyúttal láttatni engedte azt is, hogy egyre nagyobb a politikai akarat egy közös szuverenitáson alapuló külpolitikára.

Donald Trump megválasztása óta ledőltek az európai katonai védelem és az európai iparpolitika tabui Brüsszelben, ugyanis tényszerűvé vált, hogy kilyukadt az amerikai védőernyő, és hogy az Egyesült Államok legalább olyan ellenséges gazdasági versenytársként tekint az Európai Unióra, mint Kínára. Mivel a szükség törvényt bont, az unióban 2016 óta egy ismeretelméleti váltás ment végbe. A világjárvány felgyorsította ezt a fordulatot azzal, hogy rákényszerítette az uniós országokat a közös hitelfelvételre és egy közös gazdaságélénkítő tervre, és tessék, most ott tartunk, hogy egy közös diplomácia is körvonalazódik.

Igen, közös, mert Belaruszon és Törökországon kívül ott volt még Kína, Irán, Oroszország, és a klímaváltozás elleni harc, amit minden tagállam előre helyezett a fontossági sorrendben. Az agresszivitás, amivel Kína mostanában fellép, arra vezette rá Németországot (még Németországot is, akinek a jóléte nagyban függ a kínai árubehozataltól!), hogy az unió többi 26 országával együtt felemelje a hangját Peking ellen. Iránnal kapcsolatban a 27-ek egyöntetűen elhatárolódtak az Egyesült Államoktól. Ami Oroszországot illeti, mindenkinek a fejében körvonalazódott a gondolat, hogy a jelen pillanatban semmit sem szabad engedni, viszont gyökeret vert a vágy is egy hosszú távú közeledésre. A klímaváltozás elleni harc pedig az unió ipari és költségvetési politikájának meghatározó eleme lett.

Mivel beléptek a politikai unió szakaszába, sok vitás ügy tört a felszínre. Abban az időben még hátra volt az egész politikai építkezés, de a közös piac és a közös pénz után ez volt az, ami elkezdett az unióból egy nemzetközi szinten is meghatározó szereplőt faragni, és a történész, aki úgy döntött, hogy színre viszi 2020 októberének első hetét, szembeállíthatja az eseményeket azzal, ami az Egyesült Államokban történt, mert ami azt illeti…

Ugyanezen a hétvégén került kórházba az amerikai elnök, aki korábban hevesen tagadta a Covid-19 veszélyeit, és nem volt hajlandó maszkot viselni. Donald Trump ott bűnhődött, ahol vétkezett, és mielőtt bárki tudta volna, hogy a betegsége hogyan alakul, két dolog nyilvánvalóvá vált. Az egyik, hogy Amerika nagy része is megtagadta a maszkviselést, úgy tekintett rá, mint a kulturálisan kevert, férfiasságát vesztett elitek támadására az amerikai életmódra és szabadságjogokra. A másik, hogy az amerikai társadalom megosztottsága hirtelen tagadhatatlanná vált, és ez az amerikai elnök, akit meggyengített és megszégyenített a járvány, világossá tette a világ számára is, hogy az Egyesült Államok kezéből kicsúszott az irányítás, egy magányos és hadsereg nélküli Európa néz szembe a nagy regionális hatalmak visszatérésével egy olyan világban, ahol újra az egyoldalú cselekvés lett a törvény.

Ez a jövőbeli történész tudni fogja, hogy ezután hogyan alakultak az események. A legrosszabb eshetőség következett be? Vagy a legjobb? Ma még nem tudjuk, de 2020 októberének első hete alapján az amerikai demokrácia bizony betegnek tűnik, és az Európai Unióra marad, hogy megvédje a fenyegetések kereszttüzébe került világmodellt.

Print Friendly, PDF & Email

English Français Deutsch Polski