A pesszimizmus értelmiségi sikk. Az optimizmust soha senki nem tartotta reálisnak. Az optimizmust naiv dolognak tartják, én ennek ellenére – sajnos így jártam – optimista leszek, viszont se nem vak, se nem naiv.
Ahogy önök is, tisztában vagyok vele, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a világ leggazdagabb és legnagyobb hatalmú demokráciája, az ország, amelyik a nácizmus és a kommunizmus fölött aratott győzelmek legnagyobb ereje volt, szakíthat a demokráciával, a szabadságjogokkal és az emberi jogokkal. Amerika is válhat egyfajta Magyarországgá, Orbán Magyarországává, ha Donald Trumpot újraválasztanák holnap. India máris egy ilyen „demokratúrává”, félig demokráciává, félig diktatúrúvá vált. Kína egyáltalán nem szégyelli magát, éppen ellenkezőleg, amikor azt magyarázza, hogy a demokrácia gyengébb rendszer, mint az ő egypárti rezsimje. A legnagyobb demokráciákban pedig a baloldalon és a jobboldalon egyaránt értelmiségi fáradtság lett úrrá, és közvéleményben pedig egyfajta demokratikus kimerülés.
A járvány miatt egyre fenyegetőbé váló gazdasági válság küszöbén, mindannyiunknak van oka félni, hogy ez az évszázad elhozhatja a végét nemcsak az európai egységnek, hanem világszerte a demokráciának – kivéve talán Norvégiában. De mégsem!
Nem osztom ezt a meglehetősen elterjedt nézetet, és szeretném elmondani önöknek, miért.
Első pont: valóban van egy demokratikus kimerülés, de kizárólag a demokratikus országokban. Hong Kong szabadságjogokról álmodozik, ahogy Irán és az arab országok is. Orbán Viktor elvesztette a tíz legnagyobb magyar várost az önkormányzati választásokon, és egyértelműen fél – okkal – attól, hogy elveszíti a többségét a következő parlamenti választáson. A lengyelországi tüntetések lenyűgözőek, a lengyel konzervatív többség pedig egyre inkább megosztott az elnökválasztás óta.
Következő pont: Oroszországban Putyin-kimerülés van. Vlagyimir Putyin nagyon rossz helyzetbe került a Közel-Keleten, mert az egyetlen szövetségesét, az iráni rezsimet meggyengítette az iraki és libanoni válság, a gazdasági szankciók és a világjárvány. Bassár el-Aszad és Putin megnyerték a háborút, de ez egy pirruszi győzelem, és Putyin zsákutcába került Ukrajnában és legújabban Belaruszban, egyre kevésbé népszerű és képtelen normalizálni a gazdasági helyzetet, mert az olajárak a következő években nem fognak emelkedni. Putyinnal vagy nélküle, az orosz elitnek meg kell próbálnia elérni egy gazdasági és együttműködési megállapodást az Európai Unióval, ugyanis a másik, a kínai opció nemzeti öngyilkossággal érne föl.
Harmadik pont: a közös európai katonai védelem már nem tabu a tagállamokban, még Lengyelországban sem, mert mindenki megértette, hogy Európa többé nem nemzeti prioritás az Egyesült Államokban. Ami világos volt már a grúziai válság és a szíriai háború alatt is, hivatalossá vált Trumppal, és nem változna Bidennel sem. Létrejön a közös európai védelem, durván két évtizeden belül, és ez sokmindent meg fog változtatni, mert…
Következő pont: az Európai Unió közös európai valutával, közös szabályokkal, közös iparfejlesztési politikával, közös beruházásokkal, közös intézményekkel és közös védelemmel több lesz mint egy egyszerű unió. Államszövetségként, vagy szövetségi államként, mindenképpen szereplő lesz a nemzetközi porondon, egy tehetős szereplő, amely képes tárgyalni egy új védelmi szövetségről az USA-val, az egymás mellett létezésről Oroszországgal és egy új gazdaságilag komplementer felállással a Földközi-tenger, a „Mare Nostrum” déli partjaival.
Ötödik pont: semmi sem lesz biztos. Minden bonyolult lesz, de sikerülni fog, mert sikerülnie kell, és mert, furcsa módon Oroszországnak és az USA-nak is szüksége lesz egy erős Európai Unióra, méghozzá mindkettejüknek Kína miatt.
Következő pont: ezért, a két európai prioritás az kell, hogy legyen, hogy amilyen gyorsan csak lehet, javaslatokat teszünk, ötleteket vázolunk föl Washingtonnak és Moszkvának egy új atlanti szövetségre és egy új Helsinki megegyezésre.
Hetedik pont: Ha Donald Trumpot újraválasztják ezen a héten, könnyebb lenne egyhangú egyetértésre jutni a külpolitikai ügyekben az unión belül. Joe Bidennel mint amerikai elnökkel nehezebb lesz elérni az egyhangúságot, de az új csapat Washingtonban elég gyorsan megértheti, hogy Amerika legfontosabb érdeke lenne, hogy erős szövetségesre leljen Európa személyében, olyan szövetségesre, amelyik hajlandó finanszírozni a saját védelmét.
Következő pont: a közvéleménykutatások mély politikai zűrzavart mutatnak Európában, kivéve az európai egység és a populista mozgalmak megítélésében. Az európaiak, beleértve most már az Egyesült Királyság lakóit is, nem akarják elhagyni az EU-t, az új nacionalisták pedig veszítenek a támogatottságukból majdnem mindegyik országban.
Következő pont: minden okunk megvan rá, hogy reménykedjünk Joe Biden megválasztásában ezen a héten.
Tizedik és utolsó pont: mindent összevetve, egyáltalán nem túl optimista dolog elvetni a pesszimizmust, és a következő évszázadban a demokrácia túlélésére és egy újfajta, erős és politikai unió megszületésére számítani: az Európai Egyesült Államokéra, politikailag egyesülve kulturális, történelmi és intézményi sokszínűségében.
