Mario Macron vagy Emmanuel Draghi, hívhatjuk őket, ahogy tetszik, hívhatják magukat, ahogy nekik tetszik, de kettőjüknek sürgősen össze kell fogniuk és elő kell állniuk egy közös programmal, ugyanis most, hogy győzelemmel zárult, kezdődik a csata.
Az európai egységért vívott csatát éppen ott nyerték meg, ahol 1957-ben megkezdődött: Rómában, ahol Matteo Salvini Ligája belépett egy olyan kormányba, amelynek vezetője, Mario Draghi egy „egyre egységesebb” Unió felé kíván haladni, amelynek „közös állami költségvetése” is van.
Matteo Salvini kötelet vett a nyakába, magára öltötte a megbánó csuháját, és föderalizmus-hívő lett. Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése sem beszélt már egy ideje arról, hogy ki kell lépni a „népek börtönéből”, ami az ő szemükben az Európai Unió. Nincs már olyan jelentős politikai formáció a 27-ek Európájában, amelyik vitatná az európai egység felé vezető menetelést, és ez még nem minden.
Ezzel egyidőben az Egyesült Államok éppen elfogadta az Unió felkérését, hogy csatlakozzon az újrakezdett tárgyalásokhoz az iráni atomprogramról. Mintha megelőlegeznénk, hogy hogyan nézhetne ki holnap a demokráciák új szövetsége, amelyben az Unió az afrikai és közel-keleti színtéren manőverezne, míg az Egyesült Államok az ázsiai érdekeire koncentrálna.
Az Unió, történelmében először valódi nemzetközi tényezőként lépett föl csütörtökön, nem sokkal azután, hogy Emmanuel Macron és Angela Merkel bejelentették, hogy támogatják az európai tank- és harci repülőgép-fejlesztési projekteket. Bár Joe Biden megerősítette, hogy az Egyesült Államok az öreg kontinens elkötelezett védelmezője marad, mégis egyre határozottabb formát ölt az európai közös katonai védelem gondolata. A „stratégiai autonómia” elképzelése egyre inkább megkerülhetetlen. Senki, egyetlen ország és egyetlen párt sem utasítaná el ma Európában a közös helyreállítási terv előnyeit, és – jól vagy rosszul, de mindenesetre jobban, mintha nem tette volna – az Unió annak is ellenére is felvette a harcot a járvánnyal, hogy a szerződések nem ruházták föl hatáskörrel az egészségügyben.
Minden arról szól most, hogy a csatát megnyerték, miért csak most kezdődik mégis?
Azért, mert minden nagyon gyorsan halad körülöttünk.
Kína igyekszik egyre több kész tény elé állítani a világot a Dél-kínai-tengeren és Hongkongban. Kína konszolidálja a saját erejét, az Egyesült Államok 1900 milliárd dollárt készül befecskendezni a gazdaságába, miközben mi európaiak még hónapokon át nem fogunk tudni egy centet sem kiutalni a helyreállítási tervből, pedig máris tudjuk róla, hogy meg kellene duplázni. Kirobbanhat egy társadalmi és politikai válság, még mielőtt a közös gazdaságélénkítő program éreztethetné a hatását, és bármilyen gyorsan haladtunk is eddig előre, sokkal lassabbak vagyunk a kelleténél.
Mivel fennáll a veszély, hogy leállunk, vagy akár vissza is csúszunk a lejtőn, rá kell kapcsolnunk, fel kell ráznunk a legfélénkebbeket, és főleg nem szabad megvárnunk, amíg Németország jövő szeptemberben új politikai többséget és új kancellárt talál magának.
Ehhez az szükséges, hogy az Unió két vezetője, akikben közös a merészség és közösek az európai ambícióik, késedelem nélkül szólítsanak fel általános mozgósításra. Mario Draghinak és Emmanuel Macronnak együtt ki kell dolgozniuk egy javaslatot Európa számára, a New Deal szellemében, egy javaslatot, amelyik nagy kollektív befektetéseket ötvöz olyan új szociális védelemmel, amelyre most szükség van az egyre bizonytalanabb foglalkoztatás kezeléséhez.
Erre készül Joe Biden az Egyesült Államokban. Ehhez kell Mario Macronnak és Emmanuel Draghinak lökést adnia, de Olaszországnak kell először mozdulnia, mert kontraproduktív lenne, ha úgy tűnne, hogy Franciaország eltávolodik Németországtól, és egy olasz-francia tengelyt állít vele szembe. Az Unió korábbi központi bankárjára, az eurót 2008-ban megmentő férfire hárul a feladat, hogy letegye az asztalra az első elemeit az új európai tervnek, amelyet ezután Franciaország kibővíthet. Ez a terv már a német választások másnapján készen állna, amikorra Németországnak már volt ideje hozzászokni, a többi országnak pedig volt ideje felsorakozni mögötte.
