Természetesen nem lehet mindent megváltoztatni néhány hónap alatt. Még akik szeretnék is, azok sem remélhetik, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia, amelyre végtére is hamarosan sor kerül, azonnal elvezet egy „védekező Európához”, vagy még kevésbé az Európai Egyesült Államokhoz. Viszont, ha felosztanánk a célkitűzéseket hosszú távú projektekre és azonnali reformokra, alapvető és visszafordíthatatlan fordulatokat hozhatnánk az Unióban.
Egy első példa. Bármekkora szükség is van rá, nem fogunk minden területen gyorsan áttérni az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazásra, vagyis a tagállami vétó eltörlésére. Ez sajnos különösen a külpolitikában nem lesz lehetséges, de semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy az adóügyi és szociális kérdésekben viszont felhagyjunk a vétóval, hogy harmonizációt érjünk el ezeken a területeken, és hogy véget vessünk a dömping gyakorlatának, amely elviselhetetlen versenytorzulásokat, szociális igazságtalanságokat okoz, és bevételkiesést jelent a közös kasszának.
Második példa. Bármilyen erős is rá a politikai akarat, nem lehet azonnal létrehozni a 27 tagállam közös hadseregét, de ha már a közös védelem irányába kell elmozdulnunk, nincsenek olyan lépések, amelyeket viszont további késedelem nélkül megtehetünk?
Több is van, hiszen semmi sem tiltja, hogy közös műveleteket hajtsunk végre a Száhel-övezetben vagy a Dél-kínai-tengeren; hogy ne elégedjünk meg a humanitárius bevetések közös finanszírozásával, hanem közösen is indítsunk el őket, legyen szó tábori kórházak telepítéséről, élelmiszer-szállításról vagy segélyezési területek biztosításáról európai zászló alatt. Sőt, annak sincs akadálya, hogy közösen fejlesszük ki a jövő fegyvereit, amelyeknek a legyártására egyik országunknak sem lennének meg az eszközei egyedül.
A jövő drónjai, az űrfegyverek és az űrbiztonság, a kiberhadviselés, a szomszédos térségnek nyújtott katonai segítségnyújtás vagy a biológiai fegyverek elleni küzdelem kifejezetten olyan területek, amelyekre a holnap európai védelmét lehet építeni, mert a nulláról vagy majdnem a nulláról fogunk indulni, mindent nekünk kell megépíteni és megtervezni, és ezért 27-en vagy legalábbis egynél több ország együttesen lesz csak képes ezt megtenni.
Harmadik példa. Senki sem tudja rendeletileg átformálni a politikai sakktáblákat, még akkor sem, ha egyrészről egy nagy konzervatív párt kialakulását látjuk, amely a szélsőjobbot és a jobboldal jobbszárnyát fogja össze, másrészről pedig egy nagy demokratikus pártét, amely az Egyesült Államokhoz hasonlóan az utópisztikus baloldaltól egy hatalmas liberális és szociális centrumig terjed.
Ez a politikai fejlődés hosszú időbe telik, de az európai választásokon induló nemzeti listák helyett olyan transznacionális listák állhatnának fel, amelyek kötelesek túllépni a nemzeti partikularizmusokon és páneurópai programokat kell, hogy alkossanak. Ez sokkal élénkebbé és érthetőbbé tenné az európai demokráciát, és valódi értelme kapna az, hogy az Európai Bizottság elnökségét automatikusan az a listára vagy koalíció adja, amelyik a legjobban szerepel a választáson.
Egy kis lépés ezen a területen is nagy lépések előhírnöke lenne. Végül egy másik példa. Ha az Európai Uniónak kötelessége – márpedig kötelessége -, hogy vezető szerepet vállaljon a globális felmelegedés elleni küzdelemben, akkor miért próbáljuk továbbra is százmilliárdokkal megmenteni nemzeti légitársaságainkat ahelyett, hogy két-három, legfeljebb négy európai légitársaságot hoznánk létre, és a megtakarított pénzt egy éjjel-nappal közlekedő, az Unió teljes területét lefedő, nagysebességű vonathálózatba fektetnénk, amely olyan országokat is elér, amelyek, bár nem lesznek tagállamok, egyre közelebb kerülnek hozzánk?
Miért nem találjuk ki… Nos, mondjuk az Allegra Europa-t, a vasút Airbusát? Nagy ipari projektek előfutárait az elektromos gépjárműfejlesztésben és az orvosi kutatásban? Vagy az európai egyetemi kutatások európai központját, amelyet létrehozhatnánk, például, magától értetődően, Strasbourgban?
Korlátozott, de előremutató lépésekkel a szociális és adóügyek, a védelem, a politika és az ipar területén kezdeményezhetjük és megalapíthatjuk a független államoknak egy egyre növekvő kölcsönös függőségben álló szövetségét, amelyet Európai Egyesült Államoknak fogunk nevezni.
