Kategória: Vélemény

Németországban, vagyis mindenütt

Ez az idő is eljött. Már Németországban is két jobboldal van. Habár a nácizmusból örökölt tabu nagyon erős, a Türingiában megkötött szövetség az AfD, a liberálisok és a kereszténydemokraták egy része között megmutatta, hogy létezik egy jobboldal, amelyik elfogadja a közeledést a szélsőjobbhoz, amit Angela Merkel és a CDU vezetése elfogadhatatlannak tart.

Olvass tovább

A hosszútávfutó magányossága

El fog jönni az ideje. Nem történhet másképpen, de mégis, annyira lehangoló, annyira aggasztó, annyira elképesztő, hogy Németország nem mondott azonnal igent Franciaországnak, azután, hogy Franciaország felajánlotta az összes európai partnerének egy „stratégiai párbeszédet a francia nukleáris elrettentő arzenál szerepéről a kollektív biztonságunk szavatolásában”.

Olvass tovább

A vakság vonzereje

Nem tudom, hogy Párizs volt-e a buborék, vagy Brüsszel, az Európai Parlament, ahonnan jöttem? A brexit nekem az unióból kilépő brit barátaim könnyeit jelentette, ezt a hihetetlen zűrzavart, ami annyiunkat, brit és európai képviselőket egyaránt könnyekre fakasztott csütörtökön, az utolsó napon, merthogy ezután semmi nem lesz a régi.

Olvass tovább

A lengyel gyanú

Azonnal felhúzzák a bizalmatlanság falait, a baloldalon, a jobboldalon, középen, és mindenhol másutt is. Próbálják ki, én így tettem az előző három napban: próbálják meg Lengyelországban felvetni azt az ötletet, hogy közös nevezőt keressünk az Európai Unió és az Orosz Föderáció között, és ennek a megosztott országnak az összes törésvonala kisimul, és rögtön egyként felsorakoznak az európai nagyhatalmakkal szemben.

Olvass tovább

Végre feltámad a vihar

Óvatosan fogalmazott. Szándékosan olyan színtelen hangon szólalt meg, hogy nem nyomja be a „fontos” és a „breaking news” gombokat a sajtóban. Egyszóval, „merkelesen” csinálta, de ez önmagában nem magyarázza meg, hogy a kancellárnak a Financial Timesban múlt héten megjelent szavaira miért nem figyeltek föl jobban és miért nem reagáltak rájuk többen.

Olvass tovább

Előszó gyanánt

Kedves olvasók,

Üdvözlöm önöket az oldalon!

Nem csak az európai parlamenti képviselő weblapja ez, akinek a megbízatását félve vállaltam el, és nem is csak az újságíróé, aki ötven éve vagyok.

Az az őrült ötletem támadt, hogy beszámolok a választott képviselőként végzett brüsszeli és strasbourgi munkámról, hogy továbbra is figyelem a politika alakulását a világban, és eközben megpróbálom megmutatni és megfejteni, hogy mi folyik az európai intézmények titokzatos színfalai mögött.

Többnyelvű oldalt akartam, hogy átléphessek a határokon, amelyek néha még mindig elválasztanak minket.

Nézzék el, ha lassan jövök bele, gyakorlat teszi a mestert!

Üdvözlettel,

Bernard Guetta

Kapcsolat

Brüsszel
E-mail:
bernard.guetta@europarl.europa.eu
Telefon:
0032. 2.284.55.40 
Postacím:
Európai Parlament
Willy Brandt 04M047
60, rue Wiertz / Wiertzstraat 60
B-1047 Bruxelles/Brussel
Strasbourg
Telefon :
0033.3.88.17.55.40 
Postacím:
Európai Parlament
Winston Churchill M02112
1, avenue du Président Robert Schuman
F-67000 Strasbourg Cedex
A csapatom elérhetőségei

Kugyela Tamás
tamasdavid.kugyela@europarl.europa.eu
Telefon: 00.32.2.283.75.40
Mélanie-Véronique Le Clanche
veronique.leclanche@europarl.europa.eu
Telefon: 00.32.2.284.75.40
Michal Matlak
michal.matlak@europarl.europa.eu
Telefon: 00.32.2.283.85.40
Max Viskanic
max.viskanic@europarl.europa.eu
Telefon: 00.32.2.485.75.40

Személyi igazolvány

Bernard Guetta

1951. január 28-án született Boulogne-Billancourt-ban
Házas, két gyermek apja

Tanulmányai
Centre de formation des journalistes (CFJ), Párizs

Szakmai karrier

Újságíró, geopolitikai szakértő

Újságíró a Le Monde-nál 1979-től 1990-ig ; bécsi, varsói és washingtoni tudósító
Moszkvai tudósító 1987-től 1990-ig
Rádiós műsorvezető, France Inter, 1991-től 2018-ig
Az Expansion főszerkesztője 1991-től 1993-ig, a Nouvel Observateur főszerkesztője 1996-tól 1999-ig
A L'Express, a Temps és a Libération vezércikk-írója
A La Repubblica, a Gazetta és a l'Espresso munkatársa

Hatszorosan kitüntetett újságíró, többek között
Albert-Londres-díjjal 1981-ben, és
Mumm-díjjal 1989-ben, a Géopolitique című könyvéért

Megjelent művei

Patron Mai, Le Seuil, 1975
Eloge de la Tortue, Le Monde, Actualités, 1991
Pologne, with Philippe Barbey, Arthaud 1992
Géopolitique, L'Olivier, 1995
L'Europe fédérale, avec Philippe Labarde, Grasset, Collection : « Pour et Contre », 2002
Le Monde est mon métier : Le journaliste, les pouvoirs et la vérité, with Jean Lacouture, Grasset, 2007
L'an I des révolutions arabes : décembre 2010-janvier 2012, Belin, 2012
Intime Conviction. Comment je suis devenu européen, 2014
Dans l'Ivresse de l'histoire, Flammarion, 2017
L'Enquête hongroise (puis polonaise, italienne et autrichienne), Flammarion, 2019