A Le Monde-ban 2024. június 24-én megjelent véleménycikk

Egy veszély van csak, nem kettő. Az egyetlen veszély, ami ma Franciaországot, és rajta keresztül az Európai Uniót fenyegeti, az a Le Pen-izmus, a Nemzeti Tömörülés nevű párt, amelyik jövő vasárnap, az előrehozott választások első fordulójában összegyűjtheti a szavazatok körülbelül 35 százalékát, vagyis eleget ahhoz, hogy győztesen kerüljön ki a július 7-i második fordulóból.

Sok francia nem így gondolja, legyenek akár jobboldaliak, baloldaliak vagy centristák. „Mert ez az új Népfront talán jobb?” – kérdezik. Ez a baloldali szövetség, amelynek az egyik pártja nagyon gyakran kacérkodik az antiszemitizmussal, a Nyugat-ellenességgel, gyarmatosítóknak bélyegzi a politikai ellenfeleit, és a gazdasági programját arra alapozza, hogy az általános jóléthez nem kell egyebet tenni, mint elvenni a javakat a gazdagoktól?

Igazuk is van. Habár abszolút értelmes emberek is kezességet vállaltak érte, ez a program egészen zavarba ejtően, veszélyesen naiv. Túl sok olyan alakja van az „Engedetlen Franciaország” pártnak, akiknek egyszerűen felháborító a politikai hozzáállása, de ezzel együtt is, a baloldali erőknek ez az összeállása teljesen veszélytelen, hiszen semmi esélyük nincs rá, hogy abszolút többséget szerezzenek egy olyan Franciaországban, amelyik a világ többi részéhez hasonlóan átcsúszott a politikai jobboldalra. Franciaország egyáltalán nem tart ott, hogy hatalomra juttassa ezt a Népfrontot, amelyik, mindent összevéve, ha nyerne is, a saját győzelmét sem élné túl, mert semmi más nem tartja össze, mint a szélsőjobboldal közös elutasítása, de vajon ez azt jelenti, hogy akár ki is lehet kiáltani győztesnek a Nemzeti Tömörülést?

Természetesen nem. Senkinek a győzelmét nem lehet biztosra venni, mert a várakozások szerint olyan szokatlanul magas lesz a választási részvétel, hogy a jobboldal, a közép és a baloldal közösen elegendő szavazatot gyűjthet össze ahhoz, hogy a szélsőjobb ne szerezzen abszolút többséget, ami nélkül pedig a saját bevallása szerint nem fog kormányra lépni. Nagyon messze vagyunk attól, hogy lefutottnak lehessen tekinteni a választást. Még veszíthet a Nemzeti Tömörülés, viszont az a sok jobboldali szavazó, akik a második fordulóban vélhetően nem a baloldal vagy a centristák, hanem Le Pen jelöltjeit választják majd, nem éppen csökkentik az esélyeiket, sőt, ők teszik valószínűvé a győzelmüket.

Egyelőre nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy mi lesz, de az biztos, hogy ebben az esetben kettős katasztrófával állnánk szemben.

Egyrészt a belpolitikában: Jordan Bardella, a fiatalember, akiből Marine Le Pen miniszterelnököt akar csinálni, rengeteg hazug ígéretet tett a szociális ellátásokkal kapcsolatban, és kormányra kerülve nem lesz más választása, mint hogy megpróbálja elfeledtetni ezeket, méghozzá a bevándorlás elleni hangos küzdelemmel. Mivel a nyugdíjkorhatárt nem fogja tudni visszaállítani hatvan évre, hajtóvadászatra indul majd az illegális bevándorlók ellen, akiknek a letartóztatása nem fog jót tenni a francia gazdaságnak, és szükségtelen drámák sorát fogja előidézni. Mivel a 3000 milliárd eurós francia államadósság mellett nem fog tudni a kőből vizet fakasztani, ezért le fogja építeni a szociális ellátást, hogy a terheik csökkentésével a maga oldalára csábítsa a kis- és középvállalkozásokat, és hogy megteremtse azt az illúziót, hogy emelkednek a fizetések. Ennél is rosszabb azonban, hogy mivel a javaslatai közül jónéhány valószínűleg törvénybe, alkotmányba, vagy uniós jogba fog ütközni, lehet, hogy Bardella népszavazásokat fog kiírni, és azoknak az eredményeire támaszkodva támadja majd a bíróságokat és a jogállamot.

Másrészt a nemzetközi színtéren. Nem egy Mussolini, nem is egy Franco, nem a régi fasizmus fenyeget, hanem az Orbán-típusú illiberalizmus, egy ellensúlyok és szabad sajtó nélküli demokrácia, amit az állami propaganda elcsalt választói konzultációkká silányít. Minél kiábrándítóbb teljesítményt nyújt a szélsőjobboldal a szociális területen, annál keményebben lép majd fel a hatalomgyakorlásban, és ezzel párhuzamosan, az európai politikai színtéren minden erejével azon lesz, hogy megfékezze az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatást, hogy lassítsa a közös európai katonai védelem létrejöttét, és hogy visszafogja az uniót attól, hogy jelentős szereplővé váljon a nemzetközi politikai arénában.

Egyszóval: a Le Pen-isták feltehetően minden olyasmit meg fognak tenni, amit nem lenne szabad egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok lekapcsolja magát Európáról és háború borítja lángba az unió keleti és déli határait. Nem szabad hagyni, mindenképpen el kell kerülni, hogy ez a szélsőjobboldal vegye a kezébe az irányítást Franciaországban. Ezért nem szabad elutasítani az egyesült baloldalt, arra alapozva, hogy ugyanakkora veszélyt jelentenek, mint a Le Pen-izmus, ezért kell a második fordulóban fegyelmezetten a Nemzeti Tömörülés ellen szavazni, és megnyitni az utat a szociáldemokrácia, a jobboldal és a centrum nemzeti összefogása előtt.

Print Friendly, PDF & Email

Français