Álmodjunk együtt.

Harminc évvel a Szovjetunió felbomlása után, harminckét évvel a közép-európai rendszerváltások után, megintcsak egy olyan időszakban, amikor az önök szabadsághoz való jogait egyre inkább korlátozzák, álmodjunk arról a napról, amikor az önök Föderációja és a mi Uniónk megtalálja a megértés és az együttműködés útjait, amelyekre nagyon nagy szüksége lenne Európának és a világnak.

Álmodjunk arról a napról, amikor nem lesz többé helye közöttünk a bizalmatlanságnak és a félelemnek, amikor egyetlen fal sem lesz képes újra felépülni a vasfüggöny helyén, amikor a szovjet pályáról kilépő országok egyikének sem kell majd félnie Oroszország birodalmi nosztalgiájától, amikor egyetlen orosz sem lesz már képes elhinni, hogy az Európai Unió vonzereje fenyegetést jelenteni az országukra nézve azáltal, hogy az Atlanti Szövetséget közelebb hozza a határaihoz.

Álmodjunk arról a napról, amikor a kelet-nyugati szembenállás végét senki sem győzelemnek vagy vereségnek fogja tekinteni, hanem új idők lehetőségének, a kontinentális demokrácia és jólét új korszaka kezdetének, amely önöknek és nekünk is ugyanolyan ígéretes, mint amilyenek az Európai Unió első lépései voltak számunkra.

Álmodjunk arról a napról, amikor képesek leszünk egyesíteni szellemi, természeti és tudományos gazdagságunkat, hogy megerősítsük Európát, Európa kultúráját és civilizációját, hogy hozzájáruljunk az egész földrészünk, és a Földközi-tenger túlsó partjainak is a fejlődéséhez és demokráciájához, hogy egy napon megteremtsük az Európát, Afrikát és a Közel-Keletet magában foglaló egészet, amelyet Róma már megrajzolt, és amelynek körvonalait a történelem semmilyen viszontagsága nem törölte el.

Álmodjunk arról a pillanatról, amikor hidak kötik össze az elfeledett falakat.

Nincs ebben semmi lehetetlen. Szentpétervártól Lisszabonig, Párizstól Berlinig, Varsóig, Vilniusig vagy Moszkváig a középosztálynak és a fiataloknak ugyanaz az életstílusa, ugyanaz az ízlése és ugyanaz a szabadságvágya. A különböző generációk és társadalmi rétegek egyike sem Ázsiára tekint, hanem közös földrészünknek arra a részére, amelyet az Unió oly sokat gazdagított azzal, hogy egyesítette.

Európaiak vagyunk mindannyian, mert – jóban és rosszban, Vlagyimir megtérésétől a munkatáborok és a tömegterror feltalálásáig – amelyet a Memorial rendkívül lelkiismeretesen dokumentált – a Molotov-Ribbentrop-paktum förtelmétől a nácizmusra a sztálingrádi hősies csatában mért első csapásig – Oroszország mindig is a legmeghatározóbb európai hatalmak egyike volt.

Európaiak vagyunk Breszttől Vlagyivosztokig, mert Tolsztoj és Dosztojevszkij, Csehov és Bulgakov közös örökségünkhöz tartozik, a világirodalom panteonjához, ahol Shakespeare, Hugo, Dante, Kafka és Cervantes mellett foglalnak helyet.

Európaiak vagyunk mind, mert a közös kultúránkat mi is és önök is a görög filozófiából, a római jogból, az Ó- és Újszövetségből, a felvilágosodásból, valamint az athéni és római demokráciából merítjük, amelyet a brit és a francia forradalom talált fel újra.

Európai az önök történelme, hiszen a legfelvilágosultabb cárjaik Franciaországhoz, Németországhoz és Olaszországhoz fordultak, amikor meg akarták nyitni Oroszországot a világ felé, hiszen 1905. február 17. és a peresztrojka nagy ébredése 1789 és 1848 eszméiből merített, és mert az önök birodalma ugyanabban a században, a 20. században bukott el, mint az oszmán, osztrák, francia, brit, holland és portugál birodalmak.

Mint minden más egykori birodalmat, önöket is megosztotta ez a bukás: egy részük üdvözölte a sok-sok nép visszanyert függetlenségét, másik részük egy olyan fájdalmas történelmi visszaesésnek tekintette, amit nem bírtak tudomásul venni.

Közös élményünk ez a kettéhasadtság is. Önöknél is, csakúgy, mint nálunk, nagy súllyal nehezedett ez a kérdés a politikai életre és a politikai sakktáblákra. Önöknél ez továbbra is így van, mert Oroszországban ez a felfordulás még csak harminc évvel ezelőtt történt, viszont ahogy telik az idő, egyre kevesebben vannak, különösen a negyven évesnél fiatalabbak között, akik úgy gondolják, hogy Ukrajnát vagy Grúziát vissza kellene hódítani.

Önök is kezdik belátni, ahogy mi is, hogy ha megpróbálnak másokat megfosztani a szabadságtól, azzal saját magukat fosztják meg tőle, és hogy a kultúrák közössége, a közös örökség és a történelmi komplementaritáson, nem pedig a kényszereken alapuló stabil gazdasági cserekapcsolatok sokkal kívánatosabbak a birodalmak igazságtalanságánál és törékenységénél.

India és Nagy-Britannia között már nincs összetűzés, ahogy Ausztria és Magyarország között sincs. Franciaország már nem áll konfliktusban a Magreb-országokkal vagy Indokínával, és Törökországot is jobban inspirálta egy ipari nemzetközösség ambíciója, mint korábbi katonai behatolásai olyan vizekre és partokra, amelyeket többé már nem lenne képes uralni.

A jelenlegi kapcsolataink állapota természetesen elszomorít bennünket. Sok és mély feszültség húzódik közöttünk, de hamarosan, nagyon hamar eljön az a nap, amikor az önök fiatal nemzedékei megtalálják az összhangot a mára függetlenné vált egykori birtokaikkal. Biztosak vagyunk benne, hogy eljön ez a nap, és önökkel, ezzel az új, magabiztos és demokratikus Oroszországgal – amely nyugodt és szabad, mert békében él a legközelebbi szomszédaival – felépítjük a kereskedelem, a szabadság és a stabilitás földrészét.

Azért mondjuk ezt önöknek, mert a szabadságot érezzük lüktetni a szívükben, mert újra fogják kezdeni a megszakított menetelésüket a demokrácia felé, mert azon a napon egy új Európa születik majd, egy szabad, erős és példamutató Európa, egy olyan Európa, amelyet büszkén hagyunk majd gyermekeinkre, mert mint közös törekvésünket és közös sorsunkat, amelyet mi testesítünk majd meg mindannyiunk javára.

A barátság, a bizonyosság és a közös törekvések ezen üzenetét intézzük ma önökhöz, abban a reményben, hogy segíti és felgyorsítja az egymáshoz való közeledésünket, amelyre mindannyiunknak szüksége van.

Éljen Európa! Éljen a béke! Éljen a szabadság!

Wlodzimierz Cimoszevicz
Bernard Guetta
Andrius Kubilius

Ezt a cikket több európai újság jelentette meg egyszerre 2021. december 8-án: Oroszországban az Eho Moszkvi, Franciaországban a Libération, Olaszországban a La Repubblicca, Litvániában a Delfi.ru, a nemzeti közszolgálatai LRT (litvánuloroszul és angolul) és a Lithuanian Tribune, Lengyelországban a Gazeta Wyborcza, Svédországban a Nerikes Allehanda.

Print Friendly, PDF & Email

English Français Polski