Nem mennék odáig, hogy sajnáljam, de nem szeretnék a helyében lenni. A hadseregének, a tankjainak és a bombáinak ellenálló ukránokkal szemben Vlagyimir Putyin csak rossz és rosszabb lehetőségek közül választhat.
Megpróbálhatja elfoglalni az egész ukrán partvidéket Odesszával együtt, minden erejét összpontosíthatja erre a célra, sikerrel is járhat, ki is kiálthatja magát győztesnek, de aztán mi lesz? Kijev a „náci drogosok” kezében marad? Vajon megelégedne a Kreml ura Ukrajna felosztásával? Ez nem lenne túl dicsőséges kimenetel, és még a hírekkel való bűvészkedésben igen jártas orosz televíziónak is meggyűlne vele a baja, hogy a vereséget győzelemmé varázsolja.
Ha egyike lennék azoknak a tanácsadóknak, akiket ön, úgy tűnik, elég felelőtlenül nélkülöz, eltanácsolnám ettől, Putyin elnök úr, mert a gyengeség ilyen szintű beismerése sokaknak adhat ötleteket az ön közvetlen környezetében, olyanoknak, akik nagyot koppantak a hatalmas meggyőződéssel előadott rövidlátása miatt.
Nem. Ezen a ponton már ne engedjen semmiből. Makacsolja meg magát, és ha Kijev nem öltözik darócruhába és nem szór hamut a fejére, akkor törje-zúzza össze, tegye a földdel egyenlővé, ahogyan Groznijban, majd Aleppóban tette. Végül is három háborús bűntett vagy egy, különösen az ön korában, mit változtat már a hágai törvényszék várható ítéletén? De azért, amíg elér odáig, inkább gondolja át alaposan, mit tesz.
Oroszország Kijevben vette fel a keresztséget több, mint ezer évvel ezelőtt. Kijev az orosz ortodoxiának olyan, mint a katolicizmusnak Róma, vagy a francia történelemnek Reims. Vigyázzon! Az orosz fejedelem, az őrült cár, a moszkovita Néró, aki elpusztítja Kijevet, olyan szentségtörést követ el, amiért nem a pokol tüzén fog elégni, hanem a nyílt színen, még életében.
Olyan bűnöket követett el, hogy ember nincs, aki sajnálná önt, vagy megbocsáthatna önnek, de akkor mégis mi lesz? Milyen választása maradt még? Felrobbantani a bolygót és vele együtt elpusztulni? Beérni azzal, hogy elismeri a hibáit? Nyilvánosan bocsánatot kérni Ukrajnától és a népétől? Ez nem az ön stílusa, és a társadalmak már csak olyanok, hogy felelősségre vonják az embert.
Ezért most az egyszer hallgasson arra az intelligenciára, amivel esetleg rendelkezik, és forduljon alázatosan, közvetlenül az ukrán néphez, kérje, hogy felejtsék el a birodalmi ambícióit, és segítsenek önnek, hogy kezet nyújthasson az Európai Uniónak, hogy Oroszország fokozatosan, tégláról téglára lerakhassa a stabilitás és az együttműködés alapjait, amelyre a közös földrészünknek sokkal nagyobb szüksége van, mint az apokalipszisre, amellyel a világot fenyegeti – és a nyomorúságra, amelyet a hősies Ukrajnára szabadít.
