Hazudhat, amennyit csak akar, mutogathat ujjal és kiadhatja az embereinek, hogy Ukrajnát gyanúsítsák, de ez az ember totális kudarcot vallott. Vlagyimir Putyin és a rezsimje, miközben Ukrajna megszállásával, politikai ellenfelei bebörtönzésével és meggyilkolásával volt elfoglalva, képtelen volt észrevenni a jeleit, hogy az Iszlám Állam Moszkvában öldöklésre készül.
Sok más országot – mondják majd – is értek már meglepetésként hasonló támadások. Ez igaz, de kiderült, az Egyesült Államok figyelmeztette az orosz hatóságokat, hogy valami készül, hogy az amerikai nagykövetség a saját állampolgárait óva intette a tömegrendezvényeken való részvételtől, de Vlagyimir Putyin mindebben csak „provokációt” látott egy bűnös, Ukrajna-támogató ország részéről.
Két hajmeresztő hiba, de ez még nem minden. Ugyanis mit tett az elnök, aki ahhoz nagyon ért, hogy a szavazatok 88 százalékával újraválasztassa magát? Megerősítette vajon a színházi előadások, koncertek, a múzeumok és a tömegközlekedés védelmét? Tett elővigyázatossági intézkedéseket – amerikai „provokáció” ide vagy oda? Tudjuk a választ. De vajon a mentőszolgálatokat és a kórházakat legalább készenlétbe helyezték a biztonság kedvéért? Ez rutinintézkedés lett volna, biztonsági alapvetés, de az oroszok és mindazok szerte a világon, akik aznap este feszülten követték az eseményeket a képernyők előtt, azt látták, hogy a tűzoltóságnak, a mentőknek és a különleges erőknek túl sok időbe telt, mire a tragédia helyszínére érkeztek.
Minden normális országban már fejek hullottak volna, magas rangú tisztviselőké és minisztereké. Maga az elnök is kötelességének érezte volna, hogy bocsánatot kérjen a népétől és megígérje a szükséges változtatásokat. Oroszország szerencsétlenségére azonban az elnökét Vlagyimir Putyinnak hívják, aki hogyan reagált? Annyi bombát zúdított Ukrajnára, hogy szombat reggel a lengyel légteret is orosz rakéták sértették meg. Ez a rezsim a gyilkosság és a kleptokrácia mellett az abszolút alkalmatlanságról is tanúbizonyságot tett. Ám még csak nem is ez a legrosszabb az egészben, ugyanis miért támadta meg pénteken az Iszlám Állam Oroszországot?
Természetesen ott vannak a csecsenföldi háborúkhoz kapcsolódó viták és a támogatás, amit Vlagyimir Putyin az elmúlt évtizedben a szíriai elnök Bassár el-Aszadnak nyújtott. Ott van a közelmúlt, de mindenekelőtt ott van a jelen, ugyanis ezzel a mészárlással az Iszlám Állam az Oroszországi Föderáció legszegényebb részei, a muszlim köztársaságok és régiók bosszúállójának állította be magát. Ezek azok a területek, ahol a Kreml erőszakkal vagy pénzzel toborozza azokat a katonákat, akiket nincs mersze Oroszországon belül mozgósítani.
Mint minden valamikori birodalomnak, Vlagyimir Putyin Oroszországának is vannak gyarmatosító csapatai, de a nagy összegű kárpótlás ellenére, amelyeket a családok állítólag akkor kapnak, ha valamelyik gyermekük elesik Ukrajnában, a föderáció keleti perifériáján kezd fellángolni a harag. Ezt a dühöt akarta felszítani az Iszlám Állam azzal, hogy Oroszország szívében csapott le. Ez hadüzenet, amit annak a tudatában küldött a szervezet, hogy a Kreml aligha képes háborúzni keleten is, miközben nyugaton éppen Ukrajnát próbálja bekebelezni.
A dzsihadisták az Oroszországi Föderáció szétesésére pályáznak, abban a reményben, hogy egész régiókat szerezhetnek vissza belőle, és újra létrehozhatják a saját hátországaikat. A Crocus City Hallban elkövetett vérengzés arra irányítja rá a figyelmet, hogy Vlagyimir Putyin nem elégszik meg Ukrajna elpusztításával, hanem Oroszországot is tönkre akarja tenni, és belevezetheti egy véget nem érő polgárháborúba Európa, a Közel-Kelet és Ázsia határain. Ez az ember Oroszországra nézve is abszolút közveszélyes.
A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2024. március 27-én.
