Kezdenek kifulladni. Nyilván nem szabad előre inni a medve bőrére, de tény, hogy a nacionalista és autoriter kormányzatok, amelyeket „populistának” neveznek, Washingtontól Varsón át Budapestig elvesztették a lendületüket.
A közvélemény-kutatások államról államra rosszak vagy katasztrofálisak Donald Trumpra nézve, aki egyre nyomasztóbban kezeli a világjárványt. A narancssárga fickónak nem néz ki újabb mandátum, és Magyarországon Orbán Viktor, Lengyelországban Jaroslaw Kaczynski sincs sokkal jobb formában.
Nekik kettőjüknek még messze van a következő találkozójuk a választókkal, viszont mindketten képesek voltak olyan tiltakozó mozgalmakat szítani maguk körül, amelyekkel meg fog gyűlni a bajuk. Habár elvesztett tíz nagyvárost a tavalyi önkormányzati választásokon, az „illiberális demokrácia” teoretikusa meg akarta regulázni a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Az eredmény: az egyetemet a szabadság bástyájaként közel két hónapja blokád alatt tartják; a hallgatók az utcára vonultak, Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök politikai tanácsadója pedig nyilvánosan igazat ad a tüntetőknek, és tárgyalások megkezdésére szólítja a kormányt.
Budapesten a kormányzaton belülről érkezik a figyelmeztetés, Varsóban pedig ennél is jobban kiszúrt magával a hatalom. Mivel csak egy hajszállal nyerték meg a tavaly nyári elnökválasztást, az uralkodó párt most megosztott a középre tolódás hívei és a jobboldali radikalizálódás szószólói között. Mivel ezerfelé húz a párt, Jaroslaw Kaczynski jó ötletnek gondolta, hogy kielégítse a jobb szárnyat, és megszavaztassa az abortusz majdnem teljes tilalmát az alkotmánybírósággal.
A püspöki kar repes az örömtől. A szélsőjobb ünnepel, csakhogy tavaly márciusban egy közvéleménykutatás kimutatta, hogy a lengyelek 58 százaléka annak a pártján áll, hogy a terhességet a 12. hét előtt szabadon, feltételek nélkül meg lehessen szakítani. Lengyelország, legalábbis ebben a kérdésben, végtelenül liberálisabb, mint a saját politikai többsége, amelyik most kihívta maga ellen a nőket. Azonnal tüntetések szerveződtek, vidéken éppúgy, mint a városokban, és a tiltakozás még el sem kezdődött igazán.
A válasz: nem, mert a választási kudarcok, még ha fájdalmasak is, nem törlik el a valódi okokat, amelyek életre hívták ezeket az új politikai áramlatokat. Ezek a politikai erők a szabadkereskedelem elutasításából, az ipari termelés áthelyezéséből és a közberuházások visszaszorulásából születtek – egyszóval a neoliberalizmus győzelméből, ami lehetővé tette, hogy világszinten csökkenjen a szegénység, viszont elmélyítette az egyenlőtlenségeket, lefojtotta a jóléti államot, és hagyta elhasználódni a fejlett országok infrastruktúráját.
Valódi problémák vezettek a populisták felemelkedéséhez, ebben a jobboldal nacionalizmusát a baloldal szociális követeléseivel összegyúró politikai keveredésben. Lehet, hogy elvesztenek egy választást, de mostanra már népes szavazóbázisuk van, amelyik addig nem fog lemorzsolódni, amíg az amerikai és európai demokraták nem teszik első számú feladatukká, hogy visszaállítsák a társadalmi igazságosságot. Lássuk be: még nem tartunk itt.
A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2020. november 2-án.
