Parlamenti felszólalás a törökországi helyzetről szóló vitán, különös tekintettel a megválasztott polgármesterek eltávolítására
Két kérdés, Főképviselő asszony, Elnök úr, kedves kollégák.
Miért nem enyhül az elnyomás Törökországban? Miért van az, hogy Erdoğan úr most azzal foglalkozik, hogy eltávolít a hivatalukból megválasztott polgármestereket, akiknek az egyetlen bűnük az, hogy kurdok?
Teljesen érthetetlen ez a dühös megszállottság, hacsak…
Hacsak nem arról van szó, hogy Törökországban ismét felcsillant a remény. Ankara az ellenzék kezére került. Isztambulban most először megválasztottak egy nyilvánvalóan fényes jövő előtt álló fiatal kemalista jelöltet.
A társadalmi elégedetlenség egyre duzzad a kormánypárt, az AKP választói között, és legutóbb a párt három legnagyobb alakja határolódott el az elnöktől azzal, hogy megalapítják a saját, új politikai formációikat.
Erdoğan úr nyugtalan. Meg is van rá az oka.
Ezért vagdalkozik egyre meggondolatlanabbul, és ezért kötelessége a mi parlamentünknek továbbra is, és egyre inkább védelmébe vennie ennek az országnak a demokráciáját.