Nem csak Budapesten zajlottak az események a hétvégén. A magyar főváros október 13-án vasárnap átállt az ellenzék oldalára, de ezen kívül Orbán Viktor vereséget szenvedett a huszonhárom megyei jogú városból tízben, miközben Lengyelországban a jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság párt, habár a parlament alsóházában fölényesen győzött, elveszítette a lengyel szenátust.

Messze vagyunk attól, hogy a magyar és a lengyel kormánypárt-féle„új jobboldal” bukásáról beszéljünk, de ettől függetlenül nagyon figyelemre méltóak a csapások, amelyeket elszenvedtek. Ugyanis olyan hatalmak rázkódtak most meg, amelyek irányításuk alatt tartják az audiovizuális médiát, és amelyek éppen gazdasági fellendülésben kormányoznak.

Varsóban sokkal élénkebb, erősebb és elszántabb a civil szféra, mint Budapesten. Lengyelország nem Magyarország, de akármilyen különbözőek is ezek az országok, ugyanazt a három tanulságot lehet levonni ezekből a parlamenti és önkormányzati választásokból.

Az első, hogy megerősítettek egy nemzetközi jelenséget. Ahogy az elmúlt hetekben Oroszországban és Törökországban történt, a lengyel és a magyar városok és a fiatalság elutasította és megszégyenítette az autoriter, nacionalista és reakciós hatalmakat, akiket a másik oldalról a kisvárosok és az idősebb lakosság továbbra is támogat a szavazatával. Ankarától Varsóig, az egész európai kontinens két részre szakadt: egy falusi és egy városi, és idős és egy fiatal részre. Az egyik az európai egységre, a változó erkölcsökre és a gazdasági globalizációra szavaz, míg a másik a hagyományos értékek, a régmúlt idők iránti nosztalgia és a szabadkereskedelem elutasítása felé fordul.

Vlagyimir Putyin, Jaroslaw Kaczyński, Orbán Viktor és Recep Tayyip Erdoğan elveszítik a fiatal generációkat és a városokat, a tehetős, kreatív és gazdaságilag sikeres területeket, és ez annak a jele, hogy az idejük a végéhez közelít, egyelőre lassan, de lehet, hogy később ez a folyamat úgy felgyorsul, ahogy most el sem tudjuk képzelni.

Ennek az október 13-ának a második tanulsága, hogy a lengyel és a magyar ellenzék annak köszönheti a győzelmeit, hogy összefogtak az autoriterizmus ellen. Lengyelországban a centristák és a baloldaliak elhatározták, hogy mindegyik kerületben egyetlen jelölt mögé sorakoznak föl a kormány szenátorjelöltjével szemben. Magyarországon a baloldaltól a középre húzódott szélsőjobbig tartó összefogás nyerte meg Budapestet és a másik tíz nagyobb várost az ellenzéknek.

Összefogva az önkényuralommal szembeszálló erők erősebbek, mint a nacionalisták. Gyakorlatilag többségben vannak, és meg tudják dönteni a PiS-t és a Fideszt, de ami lehetséges volt a lengyel szenátusban és a magyar önkormányzatokban, nem biztos, hogy azokon a választásokon is lehetséges, amelyek közvetlenül a kormányzásról szólnak, mert az autoriter rendszer ellenzékének nincs közös programja.

A baloldal és a liberálisok nem ugyanaz a kategória. A szélsőjobb pedig, még akkor is, ha középre húzódott, szerencsére elrettentő erővel hat a választókra, amikor önállóan indulnak a választáson. Még várat magára a demokraták nagy, 21. század eleji összeborulása a nacionalista önkénnyel szemben.

Ez a múlt vasárnap harmadik, és legkevésbé vidám tanulsága. Viszont Putyin és Kaczyński, Orbán és Erdoğan tegnap még olyan megrendíthetetlennek látszottak, hogy kár volna visszafogni az örömünket. Kiderült, hogy az illiberalizmus törékeny.

A szabadságon a sor, hogy megedződjön testben és lélekben.

Print Friendly, PDF & Email

English Français Deutsch Polski