Amit Izraelben igyekeznek véghezvinni, az nem csak izraeli téma. Magyar is, amerikai is, orosz is, egyszóval: nemzetközi, mert a megújulás felé vezető út keresése áll amögött a kísérlet mögött, hogy „a változás” összpárti koalícióját állítsák az elmozdíthatatlan Benjamin Netanjahu helyére. A politikai határvonalak világszintű átrendeződése követeli ki ezt a megújulást.
Vegyük Magyarországot. Budapesten és Tel-Avivban is több mint egy évtizede van hatalmon két autoriter miniszterelnök, akik mellékesen nagyon közel is állnak egymáshoz, és akik az ellenzéki erők szétzilálására és „a nemzet atyja” szerep állandó megerősítésére tették fel a hatalmon maradásukat. Orbán Viktor azt hitte, hogy van olyan legyőzhetetlen, mint Benjamin Netanjahu, de húsz hónappal az izraeliek előtt a magyarok kitalálták a „mindenki egy ellen”, a „mindenki együtt Orbán ellen” elvet, és Budapesten és több nagyvárosban felülkeredtek a Fideszen a 2019-es önkormányzati választáson. Ez a siker annyira összefogta az ellenzéket a baloldaltól a jobboldalig, hogy már az sem kizárt, a jövő évi parlamenti választáson visszavonulásra kényszerítik Orbán Viktort.
Az Egyesült Államokban pedig ki volt az, aki megverte Donald Trumpot? Nem egyetlen ember, hanem a demokrácia védelmezőinek közös elhatározása az újbaloldaliaktól a jobbközépig, hogy felsorakozzanak Joe Biden mögött, és azt mondják: a hogyan továbbról majd akkor gondolkodunk, ha Trumptól előbb megszabadultunk. Ez is valószínűtlen koalíció volt, de „a mindenki egy ellen” nevű fegyver egyúttal orosz is, hiszen miért mérgeztette meg, majd börtönözte be Vlagyimir Putyin Alekszej Navalnijt?
Azért, mert ő volt az, aki meghirdette az „okos szavazást”, amivel arra buzdította a választókat, hogy a Putyin pártjával szemben esélyes párt jelöltjére adják le a szavazatukat, legyen az kommunista, nacionalista vagy bármi más. A cél Vlagyimir Putyin meggyengítése és megalázása a szeptemberben esedékes parlamenti választáson. Hogy emögött ezen túlmenően milyen összellenzéki program van, az az orosz demokratáknak sem számított egy fikarcnyival sem többet, mint a magyar vagy az amerikai demokratáknak.
Mindent a maga idejében. Jaír Lapid, az izraeli „mindenki egy ellen” akció kiöltője azzal vezette be a tervét, hogy elmagyarázta: az országának olyan kormányra van szüksége, „amely megmutatja, hogy nem gyűlöljük egymást, és amelyben a baloldal, a jobboldal és a közép együtt dolgozik a gazdasági és biztonsági kihívásaink megoldásán”. Moszi Raz, a baloldal baloldalának vezetője hozzátette, hogy „a változás koalíciója sok jó dolgot fog csinálni”, de abban nem biztos, hogy „a béke köztük lesz”.
Más szóval: az izraeli koalíció úgy gondolkodik, hogy először azzal foglalkoznak, ami egyesít, és nem azzal, ami megoszt. Ugyanez, a nemzeti konszenzust kereső gondolat ott van Joe Biden, Alekszej Navalnij és a magyar ellenzékiek körében is. Benne van a levegőben egy olyan törekvés, hogy fektessük le újra a demokráciáért versengő pártok közötti szabad politikai vita és a nemzeti egység alapjait. A többi majd adódik, és feltűnő, hogy az izraeli „változás” magában foglalja azt is, hogy arab pártokat is bevonnak a parlamenti játszmába, mivel kettő közülük az új kormányba vinné a szavazatait. Ez példa nélküli lenne, a gondolkodásmódok normalizálódása felé mutatna, ami pedig a béke elengedhetetlen feltétele.
A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2021. június 2-án.
