Felszólalás a plenáris ülésen a német nem kormányzati szervezetek „nemkívánatos szervezetnek” minősítéséről Oroszországban és az Andrej Pivovarov őrizetbe vételéről szóló vitában
Elnök asszony, néhány évvel ezelőtt, a legutóbbi oroszországi választások idején Vlagyimir Putyin rá lett volna szorulva, hogy a parlamentjével ennyi elnyomó törvényt fogadjon el, ennyi olyan törvényt, amelyek megtiltanak mindenféle véleménynyilvánítást? Rá lett volna szorulva, hogy ennyi embert tartóztasson le, és ennyi önkényes tettre ragadtassa magát? Nem, mert Vlagyimir Putyin néhány évvel ezelőttig valódi népszerűségnek örvendett, mert úgy tekintettek rá, mint aki bosszút állt az Oroszországot ért megaláztatásokért, mert kevés vagy semmi problémája nem volt a volt szovjet köztársaságokban, mert szilárdan tartotta magát a pozíciójában. Ha fokozza az elnyomó intézkedéseit, ahogyan ma teszi, az azért van, mert a hatalma gyengül. Azért van, mert belépünk – vagy inkább Oroszország belép – egy olyan időszakba, amely valószínűleg hosszú és minden bizonnyal fájdalmas lesz: ami egy uralom, egy rendszer végének időszaka.
Egy ilyen időszakban, egy ilyen pillanatban mit tegyünk? Nos, pontosan azt, amit teszünk: azaz egyre határozottabbnak lenni az orosz rezsimmel szemben, egyre határozottabbak lenni Putyinnal szemben, egyre határozottabban elítélni ezeket az önkényes és elnyomó cselekedeteket, és egyre inkább azt üzenni az Orosz Föderáció népének, hogy leghőbb vágyunk, hogy egy napon képesek legyünk megszervezni az európai fölrdész stabilitását és együttműködését, az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti jó viszonyra alapozva. Biztos vagyok benne, biztosak vagyunk benne, hogy eljön ez a nap.
