Két világ áll egymással szemben, mint a hidegháborúban, de a helyzet sokkal aggasztóbb, mint akkor volt. Az egyik oldalon a demokráciák, Európa, az Egyesült Államok, Új-Zéland, Ausztrália, Dél-Korea és Japán, a másikon Kína és Oroszország, sok ország Ázsiából, Afrikából és Latin-Amerikából, a világnak abból a részéből, amit tévesen úgy neveznek: „a globális Dél”, és ami elérkezettnek látja az időt, hogy történelmi bosszút álljon, és minél előbb véget vessen öt évszázadnyi nyugati hegemóniának.
Az ukrajnai háború húzta meg a választóvonalat a két világ között, a Hamász október 7-i mészárlásával kezdődő tragédia pedig tovább mélyítette az árkot. Azok, akik nem akarják, hogy Oroszország vereséget szenvedjen Ukrajnában, mert félnek, hogy elveszítik a nagyhatalmú támogatójukat, egyúttal azt sem akarják, hogy a Hamász megsemmisüljön, mert az közvetve a Nyugat győzelmét jelentené Irán, az arab világ és Oroszország felett.
Most is két tábor birkózik egymással, de a korábbi kelet-nyugati szembenálláshoz képest az a nagy különbség, hogy itt már nem ideológiák harcáról, hanem hatalmi rivalizálásról van szó, és egyik oldalnak sincs élharcosa, a küzdelemnek nincsenek vitán felül álló irányítói. A kapitalizmus mindenütt győzedelmeskedett, ez lett az uralkodó ideológia, és most már nem politikai tömbökről, inkább csak politikai összetartásokról beszélhetünk. Az Egyesült Államoknak már nem áll szándékában kormányozni az egész világot, sőt, még a szövetségeseit sem. A BRICS-országok (Brazília, Dél-afrikai Köztársaság, India, Kína, Oroszország) két tagja, India és Kína azt jelenti ma Ázsiának, amit Franciaország és Németország a második világháború után Európának. Moszkva és Peking szövetsége mögött évszázados bizalmatlanság lappang. Európa pedig, miután elvesztette az amerikai védelembe vetett hitét, önálló hatalomként akarja érvényesíteni magát.
Egyszerre ér véget a hidegháború és kérdőjeleződik meg a Nyugat domináns szerepe: ebben a kettős káoszban születik ez az évszázad. Nincs többé nemzetközi rend, nincsenek általánosan elfogadott szabályok, világos erőviszonyok, de még kölcsönös megfélemlítés sem – ezeket felülírja a nukleáris fegyverek burjánzása, és a hatalmak vágya, hogy visszaszerezzék, vagy megtartsák a befolyásukat.
Mi akkor a teendő?
Sokan úgy gondolják, hogy ez a vonat már elment, hogy Putyin hamarosan elhiszi, Ukrajnában azt tesz, amit csak akar, Hszi Csin-ping ugyanígy Tajvanban, vagyis nincs mit tenni, nem lehet megakadályozni, hogy a konfliktusjárvány pandémiává szélesedjen, de mégis van két dolog, amit meg kell tenni.
Az első: rá kell cáfolni arra az elcsépelt szólamra, hogy a világhatalmak „kettős mércét” alkalmaznak a nemzetközi jogsértésekre. Mozgósítani kell az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és az arab országokat, hogy közösen ültessék vissza a tárgyalóasztalhoz a palesztinokat és az izraelieket, és kényszerítsék rá őket, hogy kössék meg a békéhez szükséges kompromisszumokat. Lehet azt mondani, hogy ágyútűzben naiv vágyakozás ilyenekre gondolni, de egyáltalán nem az, mert nincs más megoldás erre a háborúra, csak a két állam, és a párbeszéd magjait most kell elvetni, mert időre van szükségük, hogy növekedjenek és meghozzák a gyümölcsüket. Az amerikaiaknak és az európaiaknak késedelem nélkül nyomást kell gyakorolniuk erre a két népre, akár a nekik nyújtott támogatások ígéretével vagy visszatartásával is.
Azon a napon, amikor a Nyugat az arab fővárosokkal közösen kikényszerít egy igazságos és tartós békét, a két világ közötti határ sokkal kevésbé lesz rémisztő és átjárhatatlan, mint ma.
A második dolog, amit meg kell tenni, hogy tízszer akkora erővel kell támogatni Ukrajnát, mint eddig. Ez elengedhetetlen. Mert az lehetetlen, hogy egy diktátor birodalmi nosztalgiája felülkerekedjen a demokráciák mozgósítási erején, a nemzetközi jogon és az államok területi egységének az elvén. Ebben az új, világméretű szembenállásban van néhány nagyon régre visszanyúló elszámolnivaló. Némelyiküknek pusztán harag a forrása. A többinek a megoldása mélyreható változtatásokat igényel. Különösen arra kell megoldást találni, hogy mennyire kibillent az egyensúly ebben a valóságtól elszakadt globális kormányzási rendszerben, viszont egy új nemzetközi rend nem gyökerezhet a sötétség, az önkény és a zsarnokság győzelmében a felvilágosodás, a jog és a szabadság felett.
A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2023. október 24-én.
