Elég legyen! Maguk, a Hamász vezetése és maga, Benjamin Netanjahu, vessenek véget ennek a vérfürdőnek, ne keserítsék tovább a saját népeik életét. Megvan hozzá a hatalmuk, hogy megtegyék!
Az Iszlám Ellenállási Mozgalom élén valójában nem többen, mint hárman vagy négyen állnak, és ha maguk megadják magukat, akkor Izrael győzelmet kiálthatna, és véget vethetne a bombázásnak. Tehát van választásuk. Maradhatnak melegen, jóllakottan, elrejtőzve valamelyik alagútban, vagy megmenthetik a népüket azzal, hogy megadják magukat.
Még az életüket sem kellene feláldozniuk érte. Egy egyszerű sajtóközleménnyel vagy egy, a nagy fővárosokba küldött üzenettel kijelenthetnék, hogy a szabadságukat a bombázások befejezéséért cserébe csak két feltétellel adnák fel. Az első az lenne, hogy a nagyhatalmak vagy semleges országok képviselői garantálják a biztonságukat, amikor előbújnak a rejtekhelyeikről, a második pedig az, hogy megjelenhetnek egy nemzetközi bíróság előtt, amely garantálja maguknak a tisztességes tárgyalást, és így minden lehetőséget biztosít arra, hogy meghallgattasson, amit felhoznak a védelmükre.
Abban a pillanatban, hogy ezt kimondanák, a gázaiak és az összes palesztin megtapsolná magukat, az Európai Unió, az Egyesült Államok és az Arab Liga támogatná a javaslatukat, Benjamin Netanjahunak pedig nem lenne más választása, mint elfogadni azt, mert a világ és az izraeliek túlnyomó többsége ezt követelné tőle.
Hamász-vezetők, néhány szóval megmenthetnék a honfitársaikat a tűzáradattól, és elszigetelhetnék az izraeli szélsőjobbot, aztán pedig a világ elé terjeszthetnék a palesztin ügyet, és ezt nem hajlandóak megtenni?
Mit válaszolnak? Mit mondanak?
Hallgatnak…?
Így van, természetesen nem mondanak semmit, mert sajnos nem akarnak semmit sem tenni, ami újraindíthatná a békefolyamatot és két állam együttéléséhez vezethetne. Amit maguk akarnak, az az, hogy ezek a bombázások folytatódjanak, hogy Izraelt a vesztébe sodorják, elidegenítve tőle minden támogatóját. Ez volt a célja az október 7-i mészárlásnak, semmi más, és maguk nyilvánvalóan készek arra, hogy a tüzet, amit meggyújtottak, tovább szítsák, sőt, akár bele is pusztuljanak, hogy az egyetlen céljukat, a zsidó állam elpusztítását véghezvigyék.
Maguk készek feláldozni a palesztinokat Palesztináért, de mi a helyzet magával, Netanjahu úr?
Maga elítélhetné és meghiúsíthatná ezt a Hamász-tervet azzal, hogy bejelenti, hogy leállítja Gáza bombázását, hiszen ártatlan embereknek nem szabadna gyilkosok tetteiért fizetniük. Az élet visszatérne erre a mártírhalált halt területre. A Hamász vezetőinek keresése folytatódna, de ebben az esetben sok békeszerető férfi és nő lenne, akik készen állnának tárgyalásokat kezdeményezni az Ön utódaival, és véget vetnének az újra és újra fellángoló háborúnak.
Ha megállapodásukhoz csak a mentelmi jog ígéretére lenne szükség, akkor ez egy kis ár lenne, de ne áltassuk magunkat.
Egy lépést sem fog tenni ebbe az irányba, mert azt akarja, hogy a túszok halála és a bombázások tovább táplálják a gyűlöletet, és évtizedekre bebetonozzák azt, hogy a palesztin állam, amelyet maga és barátai mindig is elszántan el akartak pusztítani, mielőtt megszületne, soha ne lássa meg a napvilágot.
Maga nem tudják, hogy mekkora a megbocsátás, a kinyújtott kéz és a békevágy ereje. Nem akarja vállalni a kockázatot, mert attól fél, hogy a területe felosztásához vezet, amit maga sem akar jobban, mint a Hamász vezetői. A két állam együttélését, az egyetlen lehetséges békét tehát a világnak kell kikényszerítenie, Európának, az Egyesült Államoknak és az Arab Ligának. Rajtuk múlik, hogy javaslatot tegyenek a felosztásra, és azt elfogadtassák azzal, hogy szankciókkal sújtják mindazokat, akik ezt elutasítják, és azzal fenyegetőznek, hogy felfüggesztik a két félnek nyújtott minden katonai és polgári, európai, amerikai és arab támogatást, amíg azok nem folytatnak jóhiszemű tárgyalásokat. Ez a lényege annak a felhívásnak, amely az Európai Parlamentben kezdett el keringeni az elmúlt napokban.
