Amikor Emmanuel Macron Palesztina elismeréséért küzd, mindenekelőtt meg akarja cáfolni azt a vélekedést, hogy az európaiak a Szentföldön nem tartják tiszteletben ugyanazt a nemzetközi jogot, amit Ukrajnában harcosan védelmeznek, hogy az érdekeik mentén hajlítgatják az elveiket, és hogy ők is Benjamin Netanjahu hívei, csakúgy, mint Donald Trump.

Ez járt a francia elnök fejében a múlt héten, amikor Franciaország és Szaúd-Arábia elfogadtatta az ENSZ Közgyűlésével a közös nyilatkozatot, amellyel kiállnak a kétállami megoldás mellett. Erre fog gondolni, amikor bejelenti, hogy Franciaország elismeri Palesztinát, mert Vlagyimir Putyinnal szemben és egy egyre távolodó Egyesült Államokkal a háta mögött Európának barátokra és szövetségesekre van szüksége.

Európa nem engedheti meg magának, hogy a kínai beruházások és az orosz propaganda a Nyugat ellen fordítsa Afrikát, Latin-Amerikát és Ázsia nagy részét. El kell határolódnia a Fehér Háztól, csatlakoznia kell a növekvő ellenálláshoz, amely elítéli, hogy az izraeli szélsőjobboldal megsemmisíti Gázát és gyarmatosítja Ciszjordániát.

Az uniós országoknak és az európai parlamenti képviselőknek a példáját követve, akik nemrégiben Palesztina elismerését szorgalmazták, Emmanuel Macront egyszerűen egy új államérdek, Európa érdeke vezérli, és ez még nem minden.

Ez az elnök az utolsó olyan generációhoz tartozik, amelyen még nyomot hagyott az európai zsidókkal szemben elkövetett népirtás. Macron nem közömbös a holokauszt erkölcsi adóssága iránt, és éppen azért, mert mélyen elkötelezett Izrael mellett, szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy Izrael képes legyen együtt létezni egy palesztin állammal.

Ahogy az izraeliek nagyjából fele és az európai és amerikai zsidók nagy része, Emmanuel Macron is úgy véli, hogy Izrael csak akkor élhet túl hosszú távon, ha igazságot szolgáltat a palesztinoknak. A zsidókhoz hasonlóan a palesztinoknak is joguk van saját államhoz. Izraelnek ma el kell fogadnia azt a megosztást, amelyet a palesztinok és az arab államok 1947-ben tévesen elutasítottak.

A határok, a gazdaság, biztonsági kérdések: minden tárgyalható, de ami nem alku tárgya, az Palesztina nemzetközi elismerése. Ugyanúgy, ahogy Izrael léte sem. Ez az elengedhetetlen kiindulópontja a jövőbeli együttélésnek.

Emmanuel Macron nem tesz mást, mint kimondja ezt a nyilvánvaló tényt. Amikor Benjamin Netanjahu azt válaszolja neki, hogy Palesztina elismerése csak a Hamászt erősítené, két dolgot felejt el. Az egyik, hogy a két állam együttélése történelmi vereséget jelentene azoknak a fanatikusoknak, akik nem kérnek a két államból, hiszen el akarják pusztítani Izraelt.

A másik, hogy nincs más megoldás Izrael számára, mint a két állam. Mert mi lesz a palesztinokkal Palesztina nélkül?

Izrael akkor sem tudná őket kiirtani, ha naponta háborús bűnöket követne el.

Kiutasítani sem tudná őket, mert egyetlen ország sem lenne hajlandó befogadni őket, akkor sem, ha kérnék.

Nem telepítheti őket rezervátumokba, hiszen ez vezetett a 2023. október 7-i mészárláshoz, és nem is ajánlhat mindannyiuknak izraeli állampolgárságot, mert hamarosan elég sokan lennének ahhoz, hogy a zsidók kisebbségbe kerüljenek.

Akkor az apartheid?

Ez lenne Izrael számára a legbiztosabb módja az öngyilkosságnak; ahelyett, hogy reggeltől estig szidalmazza, Benjamin Netanjahu inkább megköszönhetné Emmanuel Macronnak, hogy Izraelt védi azzal, hogy Európát és Palesztinát védi.

A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2025. szeptember 15-én.

Fénykép: ©Egyesült Nemzetek Szervezete