Meglepte, hogy érdekel az országa. Nem gondolta volna, hogy egy francia kíváncsi lehet bármire, ami Ausztriával kapcsolatos, és amikor elmondtam neki, hogy éltem Bécsben, ismertem Bruno Kreisky kancellárt, és nemrég írtam egy könyvet, amiben sok szó esik az osztrák jobboldal és a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) koalíciójáról, Claudia Gamon szemei elkerekedtek.
Arról beszéltem neki, hogy a szélsőjobboldal nem sokkal azután lőtte magát lábon Ausztriában, hogy Olaszországban is elintézték magukat, hogy Putyin és Erdogan eléggé leszerepeltek az önkormányzati választásaikon, és hogy a brexit-pártiak nem bírnak leállni azzal, hogy bolondot csinálnak saját magukból.
Ausztria éppen azért érdekelt, mert ott a szélsőjobboldal akkor bukott el, amikor éppen úgy tűnt, hogy nyerésben vannak.
Claudia a NEOS EP-képviselője, ez egy új párt, ami éppúgy liberális a gazdasági, mint a politikai kérdésekben. Ő is a Renew Europe frakció tagja, mint én, mégis úgy éreztem, hogy azonosítatlan politikai objektum vagyok a számára, és ő is nekem.
Fiatal, éles eszű, úgy válaszolt a felvetésemre, ahogy egy újságírónak válaszolna. A Zöldek erősödni fognak, mondta, a szélsőjobb visszaesik, és Sebastian Kurz kancellár három lehetőség közül választhat: visszaépíti a koalícióját az FPÖ-vel, alakít egy újat a szociáldemokratákkal, vagy találékony lesz, és egy csapásra szövetséget köt a Zöldekkel és a NEOS-szal.
Ez meglepett. Nem jutott eszembe ez a harmadik felvetés, de miután a Zöldek tíz százalékpontot nyertek az előző választáshoz képest, az FPÖ ugyanennyit veszített, a NEOS pedig egyre erősödik, végülis lehetséges ez a forgatókönyv.
Ő legalábbis ebben bízik. Én is, és elnézve a vasárnapi választás eredményét, az osztrákok is. Nem tudom, hogy ez tartós lesz-e, nem tudom, hogy ezek az eredmények egy folyamatba illeszkednek, vagy zárójelbe lehet őket tenni, de úgy tűnik, hogy a szélsőjobboldal nem tudja kihasználni a népszerűségét arra, hogy tartósan és mélyen gyökeret verjen a politikában.
