Az érme egyik oldalán a világ hét leggazdagabb demokráciája felemeli a hangját, hiszen a G7-ek Joe Biden vezetésével vasárnap figyelmeztették Vlagyimir Putyint egy ukrajnai orosz invázió „súlyos következményeire”.
A másik oldalról viszont kezdődik vagy legalábbis körvonalazódik egy tárgyalás Oroszországgal. Az amerikai külügyminiszter-helyettes, az európai ügyekért felelős Karen Donfried Kijevben, Moszkvában és Brüsszelben lesz ezen a héten, miután az amerikai elnök a múlt héten felszólította az Atlanti Szövetséget, hogy vegye figyelembe Oroszország „biztonsági aggályait”. Azután adta ki ezt a titokzatos felhívást, hogy megbeszélést tartott az orosz elnökkel, aki nyilvánosan „jogi garanciákat” kért az Egyesült Államoktól, amelyek kizárttá tennék Ukrajna csatlakozását az Atlanti Szövetséghez.
Az amerikaiak nem tudnak és nem is fognak neki ilyen garanciákat adni, hiszen nem dönthetnek egyedül az egész szövetség nevében, és még kevésbé vonhatják vissza Ukrajna helyett az ukrán NATO-csatlakozási kérelmet. Udvariasan fogalmazva Vlagyimir Putyin túl magasra tette magának a lécet, de lényegében érvelhet azzal, hogy amennyire Ukrajnának joga van hozzá, hogy szabadon válassza meg szövetségeit, annyira köteles ő megvédeni Oroszország biztonságát azzal, hogy ellenzi, hogy az Egyesült Államok által dominált szövetség a határaiig nyomuljon.
Nyomós érv, hiszen ha például a Svájci Államszövetség úgy döntene, hogy csatlakozik egy Kína által vezetett szövetséghez, nehéz elképzelni, hogy az Európai Unió passzív maradna a svájciak szabad és szuverén döntésével szemben.
Nem alaptalan tehát Joe Biden kívánsága, hogy az Atlanti Szövetség ne hagyja figyelmen kívül az orosz aggodalmakat. Ezt diktálja a logika és a józan ész, de ha így van, akkor mi a teendő?
Meg kell mondani Vlagyimir Putyinnak, hogy nem vehetjük figyelembe, amit mond, amíg ő meg nem veszi észre, hogy a demokráciák egyetlen négyzetméternyi területet sem csatoltak el Oroszországtól, ő viszont elcsatolta a Krím-félszigetet és elfoglalta Kelet-Ukrajnát. Meg kell mondani az orosz elnöknek, hogy Ukrajna és Fehéroroszország nyugati határai az Európai Unió keleti határai, és hogy ezért jogosan aggódunk a földrész szívében zajló csapatmozgósításai és agressziója miatt.
Putyin elnök úr, ön bekerítve érzi magát, de eltekintve attól, hogy a világ legnagyobb országa nem menekülhet a saját földrajza elől, nekünk sincs okunk megnyugodni, mert Ukrajna és Fehéroroszország határainál, nem pedig Oroszország határainál mutogatja az izmait egy hatalmas hadsereg.
Ha nem akarja, hogy az Atlanti Szövetség az ön határaiig húzódjon, akkor milyen garanciákat hajlandó adni a szomszédos országainak és rajtuk túl az Európai Uniónak, hogy nem támadja meg őket, nem avatkozik be a belügyeikbe, és hogy kivonul a megszállt kelet-ukrajnai és grúziai területekről?
Jogában áll számon kérni a saját országa biztonságát, de Ukrajnának, Grúziának, a fehéroroszoknak és nekünk is jogunkban áll, sőt, sokkal inkább, mint önöknek, mert az Európai Unió és az Atlanti Szövetség tiszteletben tartja az európai földrész országhatárait, ön viszont nem, és nem is áll szándékában tiszteletben tartani őket.
Putyin elnök úr, már körvonalazódik egy tárgyalás. Ez remek hír, mert éppen itt az ideje, hogy túllépjünk a történelmi igazságtalanságokon és közösen elkövetett hibáinkon, de ne várja el tőlünk, hogy úgy viselkedjünk, mintha mi lennénk a bűnösök, amikor ebben az esetben az agresszió nem a mi művünk, hanem az öné.
A cikk a Magyar Narancs Online oldalán jelent meg 2021. december 15-én.
