Ez nem csak brutális, frontális és régóta tervezett támadás a nők felszabadulása ellen. Az amerikai legfelsőbb bíróságnak a terhességmegszakítás alkotmányos jogát visszavonó döntése, azontúl, hogy nyílt agresszió az emberiség egyik fele ellen, a nyugati demokráciák három olyan gyengeségére is rávilágít, amelyek valóságos ütőkártyák Vlagyimir Putyin kezében.

Az első, hogy az erkölcsök nyugati fejlődése nemhogy összekovácsolná, hanem egyre inkább megosztja az amerikai és az európai társadalmakat. Nem arról van szó, hogy a többség az abortusz újbóli kriminalizálását követelné. A homoszexualitás és a mindenki számára elérhető házasság elfogadása is évről évre növekszik, de…

Ám van egy ‘de’.

Ahogyan sok szavazó most már hajlandó szélsőjobboldalinak nevezni magát, miután sokáig ezt még saját maga előtt is titkolta, úgy egyre több nyugati polgár kárhoztatja immár nyíltan, hogy a nők és a homoszexuálisok széleskörű szabadságjogokat élveznek.

Más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a puritanizmus a vallásos jobboldal egyik alapeleme, mint Európában, ahol az új szélsőjobboldal mindenekelőtt az iszlámot és a bevándorlást utasítja el. Európában és még az Egyesült Államokban is csak nagyon kevesen mennek olyan messzire az “új reakciósok” közül, mint Clarence Thomas bíró, aki legszívesebben betiltaná a fogamzásgátlást és a homoszexuális kapcsolatot. Vannak, akik kivételes körülmények között elfogadják az abortuszt, míg mások teljes mértékben elutasítják. A múltbeli patriarchátus iránti nosztalgia korántsem egységes Nyugaton, viszont a politikai spektrum általános jobbra tolódása, a középosztály elszegényedése, a nők és a homoszexuálisok jogainak megerősítése által sok férfiban keltett bizonytalanság ahhoz vezet: egyre kevésbé elhanyagolható az az elutasítás, ami a nők jogait és az azonos nemű párok mindennapi életben való jelenlétét övezi.

Vlagyimir Putyin csak örülhet ennek, mert amellett, hogy a nyugati erkölcsök fejlődése számára a dekadencia jele, amitől ő irtózik, és ami ellen Oroszországban harcol, az amerikai és európai közvélemény egyre növekvő részével talál közös nevezőt. Ez egyrészt megalapozza a Donald Trumppal való összejátszását is, másrészt azt jelenti, hogy Putyin számíthat az Egyesült Államok politikai megosztottságára.

Nemcsak a nők és a homoszexualitás kérdése osztja meg Amerikát és az összes többi nyugati országot, hanem általában véve a hatvanas évek egész öröksége: a hagyományok, a vallás, a hierarchikus tekintély, a nacionalizmus és a határok elutasítása az, ami most megkérdőjeleződik, mert társadalmi, gazdasági és geopolitikai felfordulás idején sok ember a hagyományok, határok és a nemzeti identitás múltjába menekülve próbálja visszanyerni a jövőbe vetett bizalmát. Ez annyira igaz, hogy továbbra is Donald Trump a Republikánus Párt hangadója, és úgy tűnik, hogy Vlagyimir Putyin ugyanezeket a törekvéseket testesíti meg a világ másik felén. Ebből származik a második előnye, a harmadik pedig, hogy a társadalmi elégedetlenség sokkal könnyebben és gyorsabban jut kifejezésre a szabad nyugati országokban, mint egy diktatúrában.

De ha nem is állunk feltétlenül egy új 1929-es válság küszöbén, a nyugati vészjelzők már megszólaltak. Egyre szédítőbb az államadósság, miközben a kamatlábak emelkednek. Az ukrán búzaexport leállítása drámaian növeli az élelmiszerárakat, ami hamarosan egész régiókat taszíthat éhezésbe, amelyeknek a lakói Európába menekülhetnek. Félő, hogy az infláció még sokáig velünk marad, mert az ukrajnai háború és a nemzetközi kereskedelem lassulása hiányokat okoz, és mert az infláció – „a megtakarítók eutanáziája”, ahogy Keynes fogalmazott – még mindig a legjobb eszköz az államadósság csökkentésére.

Mindez korántsem jelenti, hogy Vlagyimir Putyin nyerésre állna. Jelentősen gyengíti az a makacs ellenállás, amellyel Ukrajnában szembesül. Rendszerének természetével ellentétes egy olyan politikai váltás, amely lehetővé tenné Oroszország számára, hogy túllépjen ezen a történelmi hibán. Az orosz gazdaság és vásárlóerő hanyatlik. Nem lesz boldog vége Putyin uralkodásának, de az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága a segítségére sietett azzal, hogy egyetlen ítéletben megmutatta a Nyugat három gyengeségét.

A cikk 2022. július 2-án jelent meg a Magyar Narancs Online oldalán.

Print Friendly, PDF & Email

English Français Deutsch Polski