Elolvassuk. Aztán elolvassuk újra. Nem akarjuk és nem tudjuk elhinni, de tényleg ő írta, tényleg ő beszél a saját „hatalmas és páratlan bölcsességéről”. Ceaușescu legalább az udvari költőivel énekeltette meg a saját nagyságát, de Donald Trumpnak nincs szüksége hírmondóra, és csak annyi különbözteti meg a Kárpátok géniuszától, hogy ő az ovális irodában ül.
Mondjuk ki: a világ elsőszámú gazdasági és katonai hatalmának a vezetője nemcsak egy címeres ökör, hanem egy megalomániás őrült is.
Már hallom is a tiltakozást: végülis Amerikát védi, és tojik a világ többi részére, a Kínával való gazdasági versenyfutást kivéve.
Ha ez így lenne, ha csak ennyiről lenne szó, akkor megnyugodhatnánk, de sajnos nem így van. A tények mást mutatnak.
Miután ez az ember zöld utat adott a török csapatoknak Szíriába, a legközelebbi munkatársai, a legodaadóbb hívei rohantak a kamerák elé, hogy elmondják: az Egyesült Államok nem hagyhatja a kurdokat Recep Erdogan kénye-kedvére, nem dobhatja el őket azok után, hogy az ő hősies kiállásuk nélkül le se tudta volna győzni az ISIS-t. Trump lelkes hívei kétségbeesetten mondogatták, hogy ez nemcsak erkölcsi hiba lenne, annál sokkal több: az Egyesült Államok semmi mással nem tudja magát olyan mélyre ásni, mint azzal, hogy ilyen nyíltan, ilyen cinikusan elárulja a szövetségeseit, miután már nincs szüksége rájuk.
Az elnök hű tanácsadói nem fejtették ki ennél bővebben a problémát, de érthető, hogy miről van szó: az Egyesült Államok nem követhet el ekkora becstelenséget azután, hogy elfelejtette megtorolni, hogy az iráni Forradalmi Gárda lebombázta a szaúd-arábiai szövetségesének olajmezőit.
Túl sok volt ez már: túlságosan súlyos félrebeszélés, túl nagy tudatlanság ahhoz, hogy szó nélkül engedjék, hogy megtörténjen.
A tiltakozásuk meghozta a gyümölcsét: sikerült meggyőzni a Fehér Ház bohócát. „Páratlan bölcsességében” Donald Trump meggondolta magát, de ez nem hatotta meg Recep Erdogant, aki nem ijedt meg az Egyesült Államoktól és az elnökétől, bevonult Szíriába. Elkezdte bombázni a kurdokat, és innentől kezdve már nem hihetjük azt, hogy a Potomac-folyó géniusza a hatalmas zsenialitásáról akarja elterelni a figyelmet az egetverő hülyeségeivel. A hagymázas őrültségei mögött semmi nincs, csak maga a tragikus őrület.
Ez az elnök egy hatalmas veszély Amerikának és az egész világnak, amit olyan gyorsan el kell távolítani, amilyen gyorsan csak lehet; vagy egy kongresszusi szavazással, vagy egy választással. Ez annyira nyilvánvaló, hogy a tweet megosztásának a másnapján az Európai Parlament folyosóján teljes egyetértésben beszéltek arról, hogy szükség van a közös európai katonai védelemre. Akkora volt az egyetértés, hogy még Lengyelország, a leginkább atlantista tagállam is megerősítette, hogy támogatja az Európai Védelmi Alap létrehozását.
