Mint a Boleróban: a dallam először alig hallható, de ahogy vissza-visszatér, megragadja a figyelmet, aztán teljesen betölti, végül szinte megsüketít. Még csak a darab közepén járunk, amikor a zene alattomosan elkábít. Ilyen ez az apró, de egyre terebélyesedő dallam, ami a diktatúrákat és a demokráciák fölötti felsőbbrendűségüket dicsőíti…
Olvass továbbGyorsan akar cselekedni. Szerdától, az elnöki megbízása első napjától kezdve elnöki rendeletekkel akar nekiveselkedni a Covid-válságnak, a klímaválságnak, a gazdasági válságnak, a rasszok közötti feszültségeknek, hogy – ahogy a stábja fogalmazott – „talpra állítsuk az országunkat”, és hogy „Amerika újra a méltó helyére kerüljön a világban.”
Olvass továbbAkkor, ha Biden és az európai vezető politikusok nem teszik elviselhetőbbé a világ gyors átalakulását, és nem karolják fel a legelesettebbeket.
Olvass továbbSzámomra ez egyértelmű nem. Európai parlamenti képviselőként azon fogok dolgozni a következő napokban, hetekben és hónapokban, hogy az európai képviselőtestületek utasítsák el azt a beruházási megegyezést, amit az Európai Bizottság nemrég nyélbe ütött Kínával.
Olvass továbbTalán észre sem vették, de az első alkalommal azóta, hogy a maastrichti egyezmény körüli népharag megbénította az Európa-pártiakat és felbátorította az eurofóbiásokat, vagyis három évtizede először nem úgy beszélünk „Európáról”, hogy milyen tehetetlen, hogy csak az uborkák görbületének osztályozásával van elfoglalva, hanem csak megállapítjuk, hogy életben van, lélegzik, sőt, bizonyít.
Olvass tovább
