A maastrichti kritériumok kimúltak, és velük együtt a thatcheri korszak is. Nincs már visszatérés hozzájuk, legalábbis egy jó darabig nincsen, és ha igen, biztosan nem abban a formában, ahogy korábban megismertük, mert ami a elpusztította őket az több bonyodalom együtt állása, amelyek közül a koronavírus csak az a kegyelemdöfést adta meg azoknak a korlátozásoknak, amelyek alatt fuldoklott az unió.
Olvass tovább
Jean… Amikor megkaptam Catherine SMS-ét a hírrel: „Jean meghalt”, a litván védelmi minisztériumból tartottam kifelé. Harminc évvel a kommunizmus bukása után Vilnius olyan, mint egy képeslap, minden nagyon szép, minden csodálatosan fel van újítva, és a babaház-város fölött olyan hangulat lebeg, mint egy holland vagy egy dán parfüm, a jólét, a nyitottság, az európai fiatalság hangulata, szabad erkölcsök és biciklizés.
Olvass továbbNem, Borrell úr! Elnézést, hogy ezt kell mondjam, de ön súlyosan tévedett, amikor múlt héten az unió Zágrábban összegyűlt 27 külügyminisztere előtt kijelentette, hogy „Ha elfelejtkeznek a képességeinkről, miközben csak arra gondolnak, hogy mit szeretnének elérni, az már nem a politika, hanem a bűvészkedés kategóriája (…) A képességeinkhez és az erőforrásainkhoz mérten kell, hogy cselekedjünk, és nincs meg hozzá a képességünk, hogy felállítsunk egy repüléstilalmi övezetet Szíriában.”
Olvass továbbA tétlenségnek is van ára, és éppen itt az ideje, hogy kiszakadjunk belőle, mert… Emlékezzünk vissza az eseményeknek arra a láncolatára, amely az Európa határain most beálló káoszhoz vezetett. Szíriában, Franciaország ellenében Barack Obama nem akarta kikényszeríteni, hogy tiszteletben tartsák azokat az áthághatatlannak kikiáltott feltételeket, amelyeket ő maga szabott Bassár el-Aszadnak. Az utódja ezután nagyjából visszavonult a Közel-Keletről mialatt Európa eldöntötte, hogy egyedül nem fog cselekedni. Oroszország benyomult ebbe az üres térbe, hogy újból megvesse a lábát a damaszkuszi és teheráni rezsimek szomszédságába eső régióban.
Olvass továbbEz az idő is eljött. Már Németországban is két jobboldal van. Habár a nácizmusból örökölt tabu nagyon erős, a Türingiában megkötött szövetség az AfD, a liberálisok és a kereszténydemokraták egy része között megmutatta, hogy létezik egy jobboldal, amelyik elfogadja a közeledést a szélsőjobbhoz, amit Angela Merkel és a CDU vezetése elfogadhatatlannak tart.
Olvass tovább
